Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

768

van valami, ami az egyházat, melynek szolgája, tiszteletre és szeretetre méltóvá teszi. Állhatatossága nem makacsság, buzgalma nem oktalan, nem keserít, határozottsága nem kihívó, erélye nem bántó, komolysága nem eltaszító komor- ság, vidámsága nincs méltósága rovására. Aki nemcsak tanult, de jámbor pap is, mindenekfelett az ima embere, mert tudja, hogy az ima a lélek lélegzése, honnan erőt merít, égi harmat, mely tevékenységét megtermékenyíti.

Vajha a gondviselés ilyen helyet szánna minden újmi- sósnek, írja Hettinger. »De még inkább óhajtanám, így folytatja, hogy az egyházmegyei hatóságok az ily férfiakat kiválogassák, és a fiatal papságot, mint mesternek a tanít- ványt, ilyen kezekbe adják, hol másodízben nyílnék meg előttük egy iskola, az élet iskolája, mely ép oly fontos, ép oly szükséges, ép oly messze kiható, mint az volt, amelyet a felszenteléssel elhagytak volt.«

De térjünk át magára a lelkipásztor kodástanra. Tudva- levő dolog, hogy ez a legújabb keletű tantárgy, a XVIII. század végén, a jozefinizmus korában, a Eautenstrauch-féle tantervvel egyidejűleg Ausztriában született meg. Tehát születési horoszkópja egyházi szempontból nem szeren- esés, úgy származáshelye, mint ideje és szülei gyanúsak. Egyenesen az említett új tanrend hatása alatt keletkezett, mert alapgondolata a 4 tanár és 8 tantárgy rendszere, meg- csinálták tehát az erkölcstan tanárának a második tantárgyat, összefoglalva benne egy csomó szaktárgyat, így lett belőle egy encyclopaedikus tárgy, összeállítva 5—6 tárgyból, aminek aztán a taneredményéről természetesen a legtöbb esetben joggal lehet mondani: ex omnibus aliquid, ex toto nihil. Hisz köztudomás szerint általános a panasz a hitoktatás elhanyagolása, a hitszónoklat hanyatlása és a papság rubri- cistikai képzettségének hiányos volta felett.

Ahol a régi római rendszer dívik, az olaszok- és fran- ciáknál, meg a jezsuitáknál általában nincs pastorális tan- szék, de igenis külön tárgy a hitelemzóstan, a hitszónoklat- tan és a szertartástan, míg a szentségekről szóló tant az erkölcstanban adják elő. A hitelemzéstant már hazánkban is