Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Acsay Ferenc: A hitszónoklati képzés kérdéséhez
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 737 csodált, remek bevezetése egész természetesen terelhette volna egyetlen főgondolat felé. A hatásvadászó tárgyválasz- táshoz simul azután az előadás is: folytonos szellemeskedés, kiszámított fordulatok, ellentétes vagy epigrammatikus mon- datok; még e mondatok egyenmérete is mindig ki van számítva, sőt majdnem kimérve, hogy fokozza a hatást ott is, ahol nem kellene, vagy nem is lehetne már! Olvassa el bárki e különben szépen megírt beszéd III. részének azt a helyét, ahol a szónok Turenne haláláról szól. Rend- kívüli megkapó, költői részlet magában is, de szinte érez- hető benne, hogy a költői szárnyalást! szónokon erőt vesz a rhetorika, aki itt is ellentéteivel, epigrammatikus mon- dataival akarja fokozni a hatást, pedig nincs rá szükség s ép azért bántó hatású. S mikor a különben szép részletet be kellett volna fejeznie egész egyszerűen, a villámról fel- hozott hasonlatával, amely sem nem találó, sem nem csat- tanósan rövid, teljesen lerontja az előbbi részletnek fenséges hatását. Az olvasóra, illetve a szónoki pályára készülő fiatal- ságra bízom ennek a beszédeknek ily irányban való részle- tes elemzését, valamint általában minden kitűnő szónoki beszédnek tüzetes méltatását. Csak ily komoly tanulmányo- zás után remélhetjük majd, hogy a szónoki stílus emelkedni fog. Nem féltem fiatal szónokainkat, hogy esetleg beleesnek az említett hibákba, mert ez minden kezdővel megeshetik; az alaposabb s önállóbb működés majd ki fogja emelni ebből a hibából. így kell őket tovább vezetni minden más szónoki kel- lék tanulmányozásában is, a fősúlyt arra fektetve, hogy lehetőleg öntudatosan és alaposan elemezzenek — s mindjárt utána maguk is igyekezzenek hasonló beszédeket írni. Örülök, hogy Esztergomban már rendes katedrája van a hitszónoklatnak, de hasznosnak csak úgy tartom, ha több lesz a gyakorlat, mint az elmélet. Az elméleti könyvnek csak arra kellene szorítkoznia, hogy némi tájékoztatóul, rendszerező összefoglalóul szolgáljon; a fődolog pedig a beszédek, a legremekebb világirodalmi beszédek elemzése volna tárgyválasztás, elrendezés, tárgykifejtés, irálysaját
