Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Acsay Ferenc: A hitszónoklati képzés kérdéséhez

730

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK. VEGYESEK.

napi evangéliumhoz fűződik is, még akkor se fűzik az evangélium igazságaihoz; mert az a rendes eljárás, hogy kierőltetnek belőle egy tételt, azt aztán banálisán kót-három részre osztják, mert így írják elő a szónoklattanok; az egyes részeket a mindennapi életből vett elkoptatott fejtegetésekkel rontják el, elkoptatott példákkal, hasonlatokkal eresztik hosszú lére.

Pedig nem az volna-e a katholikus papnak hivatása, hogy akár dogmáról, akár erkölcsi tételről beszél, a hívők előtt kétségtelen igazságkóp tüntesse föl, hogy a fejtege- tett tétel a Szentírásban, az isteni kinyilatkoztatáson alapszik, azt tehát múlhatatlanul el is kell fogadni s teljesíteni, vallani kell szóval és cselekedettel? Nem kellene-e hozzá egy kissé mélyebb lélektani ismeret is, hogy a szónok kimutassa, hogy tétele egyúttal az emberi lélekbe is bele van oltva, ott van gyökere, Isten oltotta bele, ez tehát a profán erkölcstannak is természetes következménye ? Ezt a mélyebb vallásbölcseleti, lélektani, történeti felfogást nem találják a művelt emberek az egyházi beszédekben, azért nem mennek szívesen templomba. Hiába mondjuk, hogy az emberek közömbösek vallásuk iránt, nem járnak templomba; sok emberre nézve igaz ez, de igen sokra, a legtöbbre nem; nem mennek a szentbeszódekre, mert nem elégítik ki lel- köket. Akármily tételről van is szó, akármelyik szónoki beszédet veszszük is elő, a legtöbb esetben nem találunk bennök egyebet, mint a gyakorlati életben közszájon forgó, közhelyekből való bizonyítást, amelyet egy-egy szentírási vagy a szentatyákból vett idézet tarkít, mert valóban csak oda van ékelve, de az összefüggés nincs kimutatva; következik aztán történeti példa, néha nagyon is naiv monda, amelyet a vallásosabb nép tisztelettel meghallgat, de bizo- nyítéknak már ez sem fogad el. Az emberi lélek ma már nagyon sokat kíván, mert nagyon sokat tud; az élet is tömérdek problémát állít eléje; ezekre szeretne megoldást! Ezért hangsúlyozom újra az élettel s tudománynyal való szorosabb kapcsolatot, mert az egyes emberi hibákat akkor tudjuk csak igazán megérteni s mérlegelni, ha belehelyezzük