Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Acsay Ferenc: A hitszónoklati képzés kérdéséhez

728

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

közöl, csak ezekkel az elkopott frázisokkal méltat, íme Pázmány Péter ebben is, abban is mintaszerű szónok volt, sőt valósá- gos sociologus volt. Mikor a beszédanyag kezelésére tér át, vagyis a szónoki beszéd berendezéséről, irályáról akar tájé- koztatni, teljesen iskolás modorban sorolja fel, liogy Pázmány pl. használta a meghatározást, a hasonlatot stb. stb., s mindezekre ismét egyszerűen csak idézi a példákat szóról szóra. Ugyanez az eljárása irály tekintetében is. Sem lélektani, sem aesthetikai tekintetben nem kapunk egyetlen új vonást sem, nem járul hozzá e tanulmány ahhoz, hogy Pázmánynak, a szónoknak hű képét kapnók, hogy bele látnánk, honnan merítette tárgyait, hogyan dolgozott a hatalmas lelek, s mi az oka, hogy szónoklatai nem gyako- rolnak most már reánk megragadó benyomást? Ily tanul- mány talán tanulságos lehet arra, aki nem bírja Pázmány műveit, de csak példáival tanulságos, »az aesthetikai méltatás nem emeli a növendékséget arra a színvonalra, hogy Bossuet neki ne legyen túlságosan magas«. Engedje meg tehát t. birá- lóm, hogy én még mindig várjam Pázmány Péternek alapos aesthetikai méltatását akár öntől, akár mástól.

Áttérek most már arra, mi volna a teendő a hitszó- noklati képzés tekintetében. Legelőször is újra kijelentem, amit a II. kötet bevezetésében is megtettem: az ügyet országosan, a püspöki karral együtt kell intézni. Annyi s oly okosan megírt cikk van már ebben az ügyben, hogy szinte kár volna szaporítani a szót, s bármily kiváló értekezéseket írnának is a legtudósabb emberek, mindez nem használna semmit, ha nincs végrehajtva semmi. A legfőbb baj most is az, hogy nem mernek hozzáfogni a theologiai tárgyak új beosztásához, nem tartanak országos módszeres értekezleteket; halad minden a régi mederben, mint századokkal ezelőtt; a theologus tanárok módszeres értekezletről semmit sem tudnak. Sok a fölösleges tárgy, a szükséges tárgyak is kelletén túl bővek s iskolás modornak; az előadás jobbára leckefelmondás, a felelés megint csak leckefelmondás. Ezzel unatják meg aztán tárgyukat, mert egy 20 éves fiatal ember sokkal önállóbban gondolkodik már, sokkal