Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Acsay Ferenc: A hitszónoklati képzés kérdéséhez

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

727

ágakkal. Nem azon a réven mértem és mérem össze, mintha egy volna tárgyuk és céljuk, hanem azon, hogy az érzelemkeltés és képzelet dolgában hasonló eszközöket használnak; de úgy tárgyra, mint választékos ízlésre írásbeli és szóbeli előadásban valamennyi fölött áll. Ebben aztán egyetértek a Magyar Sionbeli t. bírálómmal, anélkül, hogy egyéb következtetéseit aláírnám.

Mindkét bírálóm különben bizonyos mulasztásokat vet szememre, s mivel mindkettő az esztergomi papnevelőre vonatkozik, röviden itt felelek meg rájuk. Nem tudtam azt, hogy az esztergomi papnevelőben már van katedrája az egyházszónoklatnak; e tudatlanságomon nincs mit szégyen- keznem. Úgy tudom ugyan, hogy az esztergomi papnevelő évi értesítőt is szokott kiadni működéséről, mivel azonban ezt soha sem láttam, sem ismertetését nem olvastam, tér- mészetes, hogy a papnevelő tárgyairól sem lehetett tiszta képem. Ennek a ténynek végtelenül örülök, — vivant sequentes. Másféle tudatlanságot vet szememre Kudora János úr, hogy hiszen az ifjúság kellőleg elő van készítve abban az irány- bán, amelyet én sürgetek, csakhogy másnemű elfoglaltsá- gom miatt ez irányú eredményekről nem vettem tudomást. Igaza van t. bírálómnak, erről csakugyan nem volt tudó- másom, nem ismertem Pázmányról írt tanulmányát sem; nem késtem pótolni mulasztásomat. Elolvastam Pázmányról írt tanulmányát, s azzal a benyomással tettem le, hogy Önhöz intézett felszólításomat még e tanulmány dacára is megismétlem. Azt vártam, hogy Pázmánynak minden oldalú, teljesen alapos aesthetikai méltatását fogom majd találni, s meg lesz előttem kész rajzban, amit most csak saját tanul- mányom alapján kell elképzelnem: íme ez volt Pázmány Péter, a szónok. Helyette kaptam tömérdek idézetet, mert a tanul- mány 4/5 része idézet, amelyeket a szerző hoz föl régi modorú egyházi szónoklattanok üres szabályaira példaképen s néhol szinte unalmassá váló közhelyekkel kisér. Nem tájékoztatja az olvasót sem Pázmány beszédeinek tárgyáról; alosztályozása erőltetett; midőn pedig egyes tételeket külön is kiemel, illetve kivonatoz, vagy lapokon át szószerint