Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Acsay Ferenc: A hitszónoklati képzés kérdéséhez
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 725 arra, hogy megrendítsen s jó útra tereljen valakit; néha egyetlen mondat, vagy kis példa elbeszélése is szive mélyén rendített meg valakit, míg ugyanaz talán a legszebb be- szédre is teljesen közömbös maradt. De ha már beszédről van szó, akkor t. birálóm is elhiszi, hogy nem lehet az a fő kritérium ami teljesen bizonytalan, hanem csak az, amit bizonyosan megtudhat mindenki. Mert Ön szerint a szónok arról tudná meg bizonyosan, jó-e beszéde vagy sem, hogy hányat tudott a jó útra téríteni; azt pedig csak nem kell mondanom, hogy erről nem igen lehet biztos senki sem. Azt azonban minden szónok elérheti, hogy biztosan meg- tudhatja mondani, hogy beszéde megfelel-e először a katho- likus hit- és erkölcsigazságoknak, másodszor felfogása, elő- adása közelebb juttatja-e az igazságokat a hívek leikéhez ? Az aesthetikai elvekkel tehát nem lehet oly rövidesen elbánni, amint t. birálóm akarja, hisz akkor Ön is hiába írt eddig a hitszónoklás érdekében; pedig hát azt tartom, ön is csak arra törekedett, hogy szónokaink jobb beszéde- két mondjanak. Ha nem ez volt a célja, akkor fölösleges volt írnia, mert hisz a hit- és erkölcsigazságokat úgyis megtanulják a növendékek a theologián. Különben t. birálóm nagyon szépen határozza meg a szentbeszéd rendkívül fontos voltát, amelyet én teljesen alá- írok, s amelynek alapján foglalom el én álláspontomat a szentbeszédre való előkészítést illetőleg. A 412. lapon adja ezt a meghatározást, tulajdonkóp csak szükségből teszi, hogy az ón merész állításom ellen megvédelmezze a fiatal növendék- papságot. Azt állítottam és állítom, hogy az egyházi szónok- latnak is, mint minden mesterműnek magában is absolut becse van, akár hatott a közönségre, akár nem. Azt hiszem, t. birálóm sem kételkedik benne, hogy Ráfael Madonnájának csak ugyanaz az aesthetikai értéke volna, ha a mai napig egy szobában lett volna elzárva, s senki sem látta volna is; értéke nem attól függ, látta-e valaki vagy sem, ugyanaz áll minden műre, tehát minden egyházi beszédre is. Hogy ez állítás ellen miért kellene megvédelmezni a fiatal nővén- dókeket, én bizony nem tudnám megmondani. E felfo
