Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
-k. -c.: Jézus Krisztus kínszenvedésének ereklyéi
JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK EREKLYÉI. 65 mely Heraclius győzelme után visszakerült a sz. városba, ahonnan a szaracének közeledtére átvitték Konstantinápolyba. Innen került azután »minden valószínűség szerint« Nagy Károly birtokába, aki azt Theodrada leányának adomá- nyozta, aki a 660. óv körül alapított nőklastrom apátnője vala Argenteuilben. Ama kor krónikásai tudnak ugyan a Nagy Károly és Iréné császárné, VI. Konstantin anyja közt ismételten előfordult levélváltásról és váltott követ- ségekről, de a tunikát egy szóval sem említik. Ez pedig eléggé felötlő, mert a fönnemlített ereklyék átküldéséről szóló előadásukban általában inkább túlzásokba merülnek, semhogy kihagyásokkal volnának vádolhatok. Hasonlót látunk ez időtől fogva a XII. századig: csakis szájhagyományt találunk. Ezt a normanok beözönlése és pusztítása a IX. században eléggé megmagyarázza; sőt elvesztek levelek is, melyeket Hugó »charta «-jával 1156-ban fölfedeztek. Don Gferberon jelenti, hogy az ő korában, a XVII. században, az argenteuili polgármester (syndicus) és más főtisztviselők a plébánián régi pergamenteket találtak, melyek a sz. köntös áthozataláról tanúskodtak j1 az egyik latin nyelven volt írva, ezen annyit lehetett még tisztán elolvasni, hogy »tunica inconsutilis« és »una hora«, amiből azt következtette, hogy itt a sz. köntösről van szó, melyet d. u. egy órakor elhelyeztek a plébániai templomban, minek ez órában minden nap harangoznak ott. A másik okmány francia nyelven volt írva és tartalmazta, hogy Konstantin császár, Iréné fia, ajándékozta a sz. köntöst Nagy Károly- nak, aki nagy ünnepiességgel Argenteuilbe vitette s Theodrada leányának adományozta, aki ott apáca volt, minek emlékére szól ott a harangszó mindennap d. u. egy órakor. Ez a harangozás ma is dívik ott, mindamellett, hogy az úgynevezett szabadgondolkozásúak mindent elkö- vettek beszüntetésére. Kár, hogy Gerberon maga nem olvasta és nem közölte a két okmányt. 1 Gerberon: Histoire de la robe sans couture de Notre Seig- neur. Paris, 1677., 59. old. Hittudomänyi Folyóirat. 1902. 5
