Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

-k. -c.: Jézus Krisztus kínszenvedésének ereklyéi

62

JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK EREKLYÉI.

mos látta a lándzsa vasát és fáját, sz. Lajos mégis csak a hegyét kapta, mert a nagy forradalom idején 1796-ban csak 3 —4 hüvelyknyi hegyes vasról szól Cotterel. aki látta. Ez ereklye azóta teljesen elveszett.

A vas többi része és a fa valószínűleg Konstantiná- polyban maradt, míg a törökök 1453-ban elfoglalták a várost, mikor az ereklye kezükbe került. 1492-ben II. Bajazet szül- tán követséggel elküldte Vili. Ince pápának. Ez ajándék nem csekély zavarba ejtette a pápát, mert VI. Ince a Nürnbergben őrzött lándzsa tiszteletét rendelte el. Ezért Bajazet ajándékát Narni városában helyezték el és vizsgá- latot indítottak ez ügyben, mely a nürnbergi lándzsának nem kedvezett, mert a Bajazet által küldöttet Narniból ünnepiesen átszállították Kómába, a vatikáni bazilikába, hol most is őrzik. XIV. Benedek a párisi lándzsa-hegynek fac-simile-jét egybeillesztette a vatikáni lándzsa vasával és teljesen kiegészítették egymást. Hű képét a Partorienti kápolna egyik freskóján lehet látni, a sz. Péter bazilika sírboltjában. Benzonius látta az eredeti lándzsát és azt mondja, hogy igen nagy; kellett is ilyennek lennie, hogy Tamás a kezét betegye az Úr oldalsebébe.

A nürnbergi lándzsa valószínűleg Constantinus csá- száré volt, mint Baronius és Getser véli, de ősrégi fegyver, 929-ig lehet fölvinni az értesítést róla, de a vélemények nagyon eltérők, és azért nagyon kétséges a hitelessége. Ennek a lándzsának egyébiránt nyoma veszett.

Kölnben, Anconában, Smyrnában a dominikánusok templomában is mutogatnak lándzsát vagy töredéket belőle; de hitelességükhöz sok kétség fér; az utóbbi ezüst tartóban van, melyen fölismerhető a perzsa ötvös-mesterség, ellenben Ollivier atya azt mondja, hogy az eredetinek legrégibb mása lesz; fehér vasból van, nagyon hosszúdad, közepén kereszt van kivágva, alján pedig szögletes gombbal, tel- jesen megfelel a római hastarii (lándzsások) fegyverének. Egy másik lándzsa is van Smyrnában egy család birtoká- bán, melyet szintén sz. lándzsának hívnak, és amelyet a székesegyházi plébános néha plébániája betegeihez szokott