Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Huber Lipót: A Messiás megjelenésének ideje Dániel próféta szerint

678

HUBEK LIPÓT.

— ellenvetés, hogy az a kultusz a babiloni fogság idején is hiányzott, mert Baruch értesítése szerint kétségtelen, hogy Jeruzsálemben a fogság ideje alatt is mutattak be áldoza- tokát s a számkivetésben élők is küldtek oda áldozati aján- dákokat. Ha tehát akkor még érvényes volt Isten előtt az áldozat, úgy az ószövetség egyéb vallási jelvényei is, mint a körülmetélés, érvénynyel bírtak meg. A »második szám- kivetésnek«, a rómainak azonban, melyben Izrael ma is él, sem áldozata, sem prófétái nincsenek, sőt kimutatható levi- tikus eleme sincs, nincsenek, legalább nem bebizonyíthatóan, test szerint ároni származású tagjai. Hol vannak tehát a nyilvános kultusz megszentelő eszközei?«1

A modernebb zsidó magyarázatok egy példáját a Phillippsohn-fele, (f 1889) héber-német szövegű illusztrált Biblia jegyzetei alapján közöljük.1 2 Philippsohn szerint is Dániel jövendölése nem a Megváltóra, hanem Oyrusra és Seleukus Philopatorra vonatkozik. A 25. vers fölkentje Oyrus, aki kegyes rendeletével Kr. e. 536-ban megszün- tette a hetven évig tartott babiloni fogságot. A 26. vers fölkentje alatt — aki pedig a szöveg alapján azonos a 25. vers fölkentjével — Seleukus Philopator értendő, akit Heliodorus Kr. e. 176-ban megmérgezett. A betörő néppel jövő fejedelem és pusztításai alatt a szírekkel betörő Antio- chus Epiphanes (Kr. e. 176 — 168.) értendő, aki a bálvány- tisztelet által megszentségtelenített templomban beszüntette az áldozatokat, míg makkabeusi .Tudás, megtisztítván a templomot, ismét helyre nem állítá az áldozati istentiszte- letet ... A 26. vers ןיא ול" (»és nem — leszen — neki«) szavai után ezt a szót חישט (fölkent) tartja beiktatandónak az értelmező, amennyiben Seleukus halála után Antiochus Epiphanes — unokájának, Demetriusnak kiszorításával, aki Seleukus fia volt — jogtalanul ragadta magához a koronát, tehát nem volt isteni joggal felruházott fejedelem, nem volt messiás (= fölkent), hanem csak bitorló fejedelem, csak

1 Rohling id. komm. 301—302. old.

2 Philippsohn L. Die Israelitische Bibel, Leipzig, 1839—1849.