Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Huber Lipót: A Messiás megjelenésének ideje Dániel próféta szerint
674 HUBER LIPÓT. Mindezek dacára az önmagukat ámító, vagy félreve־ zetett, vagy az írás értelmébe behatolni nem akaró zsidók s a hitetlen racionalisták, hogy Jézus messiási méltóságát annál könnyebben tagadhassák, konokul mindenféle kibúvót keresnek e jóslat messiási jellege ellen, a benne említett Messiást, Fölkentett majd Oyrusra, majd Nehemiásra, Nagy Sándorra, Seleukus Philopatorra, Antiochus Epiphanesre,. Hyrkán Jánosra, Heródes Agrippára, majd másokra vonat- koztatván. A hagyományos zsidó értelmezéssel ellenkező ezen későbbi és modern zsidó magyarázatok csak két példáját hozzuk itt föl, melyekből fogalmat szerezhetünk Izrael kapkodásáról, hiábavaló erőlködéséről.1 occidetur Christus, et tunc veniet populus cum principe venturo, et destruet civitatem, et domum comminuet, et condemnabunt eam, et auferetur sacrificium et consummabitur destructio perpetua««. Et non est dubium, Domine mi, quin destructio desolationis perpetuae sit captivitas ista in qua sumus, jam sunt 1000 anni. Et aperte dicit Deus per prophetam, quod erit desolatio perpetua post occisionem Christi, sicut est desolatio nostra, postquam Jesus fuit occisus, nec comminatus est Deus nobis perpetuam desolationem nisi per occi- sionem Christi. Et si voluerimus dicere, quod ante mortem Jesu luimus in desolatione, ad hoc respondent nobis Christiani, quod ante mortem illam non fuit desolatio nisi 70 annis, et post hoc fuimus apud Deum in gratia et honore. Certe, Domine mi, ego non video evasionem contra prophetiam istam, quia de facto isto probatur nobis quod postquam a reaedificatione fuerunt completae septuaginta (téve- sen sexaginta helyett) duae hebdomadae super annos, qui sunt anni CCCC et XXXIII, tunc fuit Jesus occisus a patribus nostris, et pos- tea venit dux sc. Titus et populus Romanus, et fecerunt nobis secun- dum prophetiam istam, hodie sunt mille anni et ultra, et nihilominus in ira Dei sumus, et tamen in ipso speramus. Et si dicamus, quod Christus venturus est et nondum venit, et rehabebimus terram pro- missionis, et reaedificabimus civitatem et habebimus gratiam Dei et honorem in terra nostra, et ista dissolutio non perpetua, — responde- bunt Christiani, quod adhuc ergo manet nobis occisio Christi, et adventus Titi, et populi Romani, et desolatio peior ista in qua jam fuimus per mille annos. Heu, Domine, non excusatio nec evasio consona!« 1 A különböző rabbinikus magyarázatok legkiválóbbjait lásd Fraidl id. m. 121—134. old.
