Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Huber Lipót: A Messiás megjelenésének ideje Dániel próféta szerint

A MESSIÁS MEGJELENÉSÉNEK IDEJE.

673

látó zsidó tudós: »S úgy vélem, én Uram, liogy már betel- jesedett, amit Dániel IX. fejezetében ír, ahol azt mondja: »»a hatvankét hét után megöletik a Messiás, s akkor eljő egy nép jövendő fejedelmével és feldúlja a várost, és a szén- télyt elpusztítja és elátkozzák azt, és megszűnik az áldozat és bevégződik az örökké tartó pusztítás.«« S kétségtelen, én Uram, hogy a végleges pusztulás az a számkivetós, mely- hen vagyunk s aminek már ezer esztendeje. És az Isten világosan mondja a próféta által, hogy őrükké tartó leszen a pusztulás a Messiás meggyilkolása után, amilyen is valóban ami pusztulásunk azóta, hogy Jézus megöletett, s nem is fenyegetett minket az Isten másért örökké tartó pusztulással, mint a Messiás meggyilkolása miatt. S ha azt mondanák, hogy Jézus halála előtt is voltunk pusztulásban, erre azt felelnék a keresztények, hogy annak halála előtt a pusztulás csak hét- ven esztendeig tartott, utána pedig az Isten újból vissza- fogadott kegyelmébe és tiszteletbe helyezett. Bizony, Uram, én nem találok kibúvót ama jóslat alól, mert a tények azt bizonyítják, hogy miután a (város) újból való felépítésétől elmúlt hatvankét hót, — azon (hét) évek után — ami 434 esztendő, akkor öletett meg Jézus atyáink által, és ezután jött el a vezér (fejedelem), tudniillik Titus és a római nép, és cselekedett velünk ama jóslat szerint, s ma ennek már ezer és több esztendeje, s mi nem kevesbbé Isten haragjá- bán vagyunk, s mégis remélünk őbenne. Ha pedig azt mon- danók, hogy a Messiás el fog jönni és még nem jött el, és hogy ismét bírni fogjuk az ígéret földjét, és újra felépítjük a várost (Jeruzsálemet) és Isten kegyelmében és tiszteletben leszünk a mi országunkban, és hogy e szétszóratás nem örökkétartó, —■ azt felelik majd a keresztények, hogy tehát még ezután fogjuk megölni a Messiást, és ezután jő majd el Titus és a római nép és nagyobb pusztulás leszen annál, melyben már ezer esztendeje vagyunk. Oh, én Uram, ez nem alkalmas mentség, sem kibúvó«.1

1 Migne ser. lat. tóm. CXLIX. 344. e's 343. old. »Videtur etiam, Domine mi, quod completum est quod seribit Daniel IX. capite, ubi- dicit: »»postquam consummatae fuerunt sexaginta duae hebdomadae,