Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Huber Lipót: A Messiás megjelenésének ideje Dániel próféta szerint

672

HUBER LIPÓT.

S ezt minden elfogulatlan és őszinte zsidónak be is kell látnia, ha csak szándékosan nem zárja be szemeit a tagadhatatlan tények előtt. S találkozunk is már a II. szá- zadban olyan nyilatkozatokkal, melyekből kitűnik, hogy Izrael nem egy fia már akkor lemondott a reményről és úgy vélekedett, hogy a Messiás bizony soha sem jő már meg. Ezt árulják el pédául rabbi Jochanán ben-Tortá szavai rabbi Akibához, aki kezdetben Bar-Kochebát tartá Messiásnak: »Akibá! fű nő majd állkapcsáid fölött (a sírban), de még akkor sem jön el Dávid fia« (a Messiás)1 . . . Ennél azon- bán józanabbak és sokkal figyelemre méltóbbak egy XI. szá- zadbeli rabbinak és zsinagóga elöljárónak, marokkói Sámuel- nek 2 meglepő szavai, melyekkel Dániel e jövendölése alap- ján kimutatja a zsidók messiási várakozásainak hiábavaló- ságát. Az általa nagyrabecsült rabbi Izsák számára még mint zsidó írta meg 1075-ben arab nyelven azt a nevezetes könyvecskét,3 melynek Vili. fejezetében így érvel a tisztán

facta sunt, exigitur etiam ab eis unctus Sanctus sanctorum, et quid respondeant, non inveniunt.« Contra Faustum, XII. 44.

1 Jer. Taanit iv, 68d הביקע ולעי םיבשע ךייחלב ןיידעו ןב דוד אל אבי

2 Született Fezben; a kereszténységre tért Toledoban 1085-ben.

3 Boniliominis Alfonz, dömés szerzetes 1339-ben latinra fordí- tóttá ez érdekes könyvecskét; címe: »Rabbi Samuelis Morocbiani de adventu Messiae, quem Judaei temere exspectant, liber.« Törté- neti rövid bevezetéssel s a fordító ajánló levelével egész terjedelmé- ben közli a Migne-féle Patrologiae Cursus Completus ser. lat. tóm. CXLIX. 334.—368. old. Tartalma e 27 fejezetből álló könyvecskének a következő. Mindenekelőtt számos érvvel bebizonyítja, hogy a zsidók Isten haragjában vannak, s hogy gyászos szétszóratásuknak oka valami súlyos vétség, melyben leledzenek. Kimutatja továbbá a mózesi tör- vény megtartásának immáron hiábavalóságát, szól a zsidók vaksá- gáról s hogy legnagyobb bűnük az volt, hogy a Krisztust, a Messiást megölték. Ezek után Krisztus kettős eljöveteléről, a pogányoknak és a próféták helyébe lépett apostoloknak megválasztásáról, majd a zsidók összes áldozatainak elvettetéséről s a keresztény áldozat válasz- tásáról, végül még a keresztény énekről is értekezik, melyről kimu- tatja, hogy kedves az Isten előtt. Befejezésül pedig a zsidók ellen- ségeivel, a mohamedánokkal, valamint a Koránból vett érvekkel is rácáfol a zsidókra.