Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Huber Lipót: A Messiás megjelenésének ideje Dániel próféta szerint
668 HUBER LIPÓT. Valóban bámulatosak e jósigék!.. Nem képzelhető oly emberi lángész, sem természetes politikai előrelátás, sem úgynevezett »ihletett kombináció,« mely az isteni örök végzésben elrejtett mindeme nevezetes időpontokat magától ily biztosan és pontosan előre megállapíthatta volna. A természetes emberi ész magára hagyatva ilyenek kiszámítására teljességgel képtelen. Az tehát, aki mégis egy félezredévvel előbb leírta e dolgokat, mintsem megtörténtek, az csak fensőbb sugallatból, isteni közlés révén tudhatta meg, s ép azért e jóslat pontos beteljesedése föltétlenül arra kényszerít minden elfogulatlan és komoly gondolko- zású elmét, hogy meghajoljon azon gyakorlati következmé- nyék előtt, melyek a cáfolhatatlan tényekből önként folynak. * Habár e jóslat értelmezésénél — különösen az évek számításainál — az írásmagyarázók egyben-másban el is térnek, a lényegben, tudniillik, hogy a Messiás eljöveteléről szól, abban a józan exegeták teljesen megegyeznek.1 Ami a keresztény írásmagyarázókat illeti, talán fölös- leges is hangsúlyoznunk, hogy azok, kezdve a »Testamentum Patriarcharum«-nak a II. században ólt ismeretlen zsidó- keresztény szerzőjétől valamennyien a Messiásra vonatkoz- tátják Dániel e jóslatát. Kivételt csak a IV. század három írója képez, tudniillik: Julius Hilarianus, Apollinaris és Hesychius, mely utóbbi kettő tévesen eschatologice, Krisztus második eljöveteléről magyarázta azt. Ami a zsidókat illeti, tagadhatatlan, hogy a Krisztus 1 V. ö. ezekre nézve Fr. Fraicll jeles tanulmányát: Die Exegese der siebzig Wochen Daniels in der' alten und mittleren Zeit, Graz, 1883., aki e jóslat zsidó és keresztény exegesisének történetét alapo- san tanulmányozván, a következő eredményre jut: »Nebst der Über- einstimmung in der Auffassung der Hauptgedanken, herrscht aber grosse Mannigfaltigkeit in der Deutung der einzelnen Ausdrücke, und in der Berechnung. Man muss eine traditionelle Erklärung der Wochen- prophetie (in den Hauptgedanken derselben) anerkennen, aber man kann von einer traditionellen Berechnung der Wochen nicht sprechen«, id. m. 154. old.