Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 609 szerző közel negyven évig gyűjtötte az anyagot e munká- jához, mely, úgy látszik, »Lieblingje« neki. Tudományos szempontból a munka természetesen minden kritika fölött áll; előadása a tudós püspök úrnál megszokott egyszerű, világos, plasztikus előadás. Egy panaszunk van, és pedig a könyv technikai berendezése ellen. A jegyzetek ugyanis nem az illető lapok alján közöltéinek, hanem együttesen a könyv végén külön. A németeknél volt ez valamikor divat- bán, újabban nálunk is alkalmazta Pauler remek munkájá- bán (A magyar nemzet története). Az indító ok az volt, hogy a jegyzetek az olvasót ne zavarják a főszöveg olva- sásában. Igaz, hogy a legtöbb laikus olvasó a manóba kívánja a jegyzeteket, de a szakember épen a jegyzetekben keresi a legérdekesebb és legtudományosabb felvilágosítá- sokat és ilyenkor roppant bosszantó, ha folytonosan előre hátra kell lapoznia, ujjait két helyen is a könyvben kell tartania, a jegyzetek rettenetes számait (az első kötetben van 974, a másodikban 1341.) észben kell tartania. Az is igaz, hogy a német történetírók 5—6 oldalas, valóságos »hí oten-Ungeheuer«-ekkel csúfítják el könyveiket. Mégis jobbnak tartanám, ha a citátumok az illető lapokon közöl- tetnének, mert a szakember könnyebben megtalálná, a lai- kus pedig amúgy sem olvassa el. Egy egyszerű reformot e tekintetben érdemes volna behozni. Meg kellene különbőz- tetni oly jegyzeteket, melyekben egyszerű utalás van a fór- rásra, például: Fejér. Codex Diplomaticus II. 13. és olya- nokat, melyekben bővebb magyarázat vagy felvilágosítás van. Az elsőket lehetne akár benn a szövegben alkalmazni, vagy oldalt a lapszólen, ez az olvasót semmiben sem molesz- tálná; az utóbbiakat pedig alul. A controvers kérdések vitatását pedig, melyek szorosan az előadáshoz nem tartóz- nak, 5—6 lapu »Noten-Ungeheuer« helyett a könyv végén külön függelékben kellene tárgyalni. · Hogy mily szükség volt e munka kiadása, mely tények- kel igazolja, hogy a »katholikus egyház Magyarország terű- létén csakúgy, mint a világ egyéb részeiben, nem egyedül az üdvösség biztosítékainak letéteményese, hanem mint a 40 Hittudományi Folyóirat. 1902.
