Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

608

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

pet játszott férfiú emléke vezette. Ide, Sabaria Siccába teszi a szentnek szülőhelyét legújabb francia történetírója De la Marche is. (Saint Martin de Tours. Paris, 1881. p. 54—62. Lásd dr. Erdélyi László: A pannonhalmi apátság története. Budapest, 1902. δ—7. lap.)

A lorchi érsekségről szóló mesét alaposan és bőven cáfolja (131—146. lap); igen helyesen. Baján esküjénél (195. lap) kár volt Kandra Kabos fejtegetéseire hivatkozni. Ezen írónak sem módszere, sem az általa kihozott eredmé- nyék nem állanak a mai kritikai tudomány magaslatán. A szláv és avar pusztítások közt fönmaradt római keresztény- ség töredékeit a szerző kissé túlbecsüli, valamint egyáltalá- bán a kereszténység maradványait a magyarok letelepedése alkalmával. (200., 295., 305. lapokon.) Igen helyes volt, hogy a szerző Alkuin szerepét az avarok megtérítésében részlete- sen tárgyalja. Abban is igaza van, hogy a keresztény mű- kifejezéseket a magyar nyelvben az ó-szlovén és nem az olasz nyelvből származtatja. Kitűnő tudósunkat: Yolf Győr- gyöt e tekintetben szlavofobiája megtévesztette; pedig a tudományban sem a rokon-, sem az ellenszenvnek nem sza- bad vezetnie, csak egyedül az igazság megismerésének. El- lenben a tót nyelvet nem mondanám a cseh nyelv dialek- tusának, még maguk a tótok is külön nyelvnek tekintik. (301—303. lap.)

Balics úttörő munkájával mindenkinek nagyrabecsülé- sét kiérdemelte. Alapos és bő tudományos apparátus mellett szép iránya kellemes olvasmánynyá teszi művét.

Kőhídgyarmat. Dr. Vargha Dezső.

Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai össze- köttetései a római szentszékkel. I. kötet. A magyar király- ság megalapításától a konstanci zsinatig. (1000—1417.) Budapest, 1901. XVI. 404. Ára 7 korona. II. kötet. A kon- stanci zsinattól a mohácsi vészig. (1418—1526.) Budapest, 1902. IX. 489. Ára 8 korona.

Szintén a Szent-István-Társulat kiadványa a magyar kereszténység kilencszázados évfordulója alkalmából. A tudós