Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
-k. -c.: Jézus Krisztus kínszenvedésének ereklyéi
54 JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK EREKLYÉI. meo Frigyes bíboros nem is tartotta ereklyének; Mátyás, milánói helyettes nem is engedte körmenetben vinni, mert bizonytalan ereklyének tartotta. De Fontanini a hagyomány alapján kimutatta hiteles eredetét és így határozott 1717-ben a szertartások sz. Congregatiója Rómában. XIV. Benedek pápa, akkor Promotor fidei, eleinte Muratori nézetét vallotta, de utóbb Fontanini érvei őt is meggyőzték és erről írt is Tractatus de canonisatione sanctorum című művében. A milánói szöget Constantinus császár lova zablájának vélték; de alakja nagyon különbözik ettől. Több régész kétségbe vonta hitelességét; Besozzi azonban kimutatni igyekszik, hogy Theodosius császár a Szentföldről hozta sz. Ambrusnak; 1649-ben darabkát letörtek belőle ausztriai Mária Terézia, későbbi francia királyné koronája számára. Párisban Kraus szerint egy szög van a karmelitáknál, kettő a Notre-Dame székesegyházban; Gosselin szintén kettőt látott utóbbi helyen, az egyik a S. Denisi apátság, a másik a S. Grermain des Prés apátságból jutott oda; de ez utóbbi elveszett. A másik Kopasz Károlytól származik, ki azt a s. Denisi apátságnak adományozta, hol egyszer elveszett, de ismét megtaláltatott. A múlt századbeli francia forradalom alatt elkobozták az apátság többi kincseivel együtt, de Lelievre magához kerítette s átadta a párisi érseknek. Ez a szög 90 milliméter hosszú s nincs feje. A trieri sz. szöget leghitelesebbnek tartják. Első Írott bizonyítéka Silvester diplomája sz. Agricius életrajzában, mely utóbbi 1053—1071 körül Íratott. A trieri kincstár leltáros kimutatása 1238-ból már a székesegyház kincsei közt sorolja föl. Egyfelől Ilona császárnétól származtatják, ki azt más ereklyékkel együtt a trieri egyháznak ajándé- kozta; mások szerint sz. Agricius hozta oda. Többször volt itt nyilvános köztiszteletre kitéve; a francia forradalom idejében Napoleon seregének közeledtére elvitték s így került Nassau hercegéhez; 1805-ben a trieri püspök vissza- követelte; de a herceg Metternich kancellárnak ajándékozta, aki viszont Prágába küldte, hol 1838-ig maradt. A trieri káptalan több ízben hiába követelte a híres diplomatától:
