Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Matuszka Mihály: Egyházi műszavaink
594 Λ HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE. praepostoc, apáturok elei a monostoroknac avagy clastromok- ndk. Com. Jan. 127. A Teleki Codex Mihály arkangyalról mondja, hogy ő a paradicomnac prepostya. Tel. C. 163. Apát szavunkat már a szlávból vettük, az ó-szláv opatö-ból lett. Régi nyelvemlékeinkben kétféle jelentéssel fordul elő: abbas és monachus. Az en apatomat v. feyedel- memet. Dom. Cod. 307. Ez apat vagy larat. Dom. C. 169. Helynevekben már a XI. században előfordul. A kanonok szó a szláv kanonik-ból lett. Régebbi nyelvünkben kananok volt. Lathwan iamborsagaat, cana- nokkaa teuee éviét. Érdy C. 450. b. Teue evtet az ev eyylia- zaban regulas cananokka. Corn. C. 11. Káptalan szavunk kétségkívül a latin capitulum-ból lett. Régi nyelvemlékeinkben kaptolon, káptolon alakokban is előfordul. Annak wtanna mykoron az koz káptalanba gywltenek vona a myndeneknek hallasaara monda. Erdy C. 451.1. Teke'ntetes és tiszteletes posonii kaptaion. Ny. Sz. II. 151. Az esperes{t) szó eredete fölött vitatkoznak. Szinnyei József a latin presbxyterre akarja visszave- zetni. Ny. K. XXVI. 486. Jakobi a német propst-ra. Ny. K. XXVIII. 324. Schuchard az olasz preposto, prevosto-ra, melynek jelentése főbb pap, dékán. Az esperest, öspöröst így tagolva es-perest, ös-pöröst az archi-presbyter és archi- diakónus mása, melyekben az archi előtagot archaios-nak vették. Ennek teljesen megfelel a magyar es, ös, (régen is — isemucut —) ma ös, mely nyelvemlékeinkben atya jelen- tóssel is előfordul (v. ő. ősfi = monachus), úgy, hogy az es-perest jelentése: atya-pap. Ewsebius pyspek yaar vala pro- cessiot, azonkezben eedes angyaly eenekleest holla, monda az espereseinek: hallaz ee vala myt? Erdy C. 616. b. Plébános szavunk a latin plébanus magyarosított vég- zettel. Etimológiai jelentése: a nép papja, lelkipásztor. Va- laky a Cristus testesnek meg zerzeset plébánosának aldomasa nekevl el hadnaya, ennek ky kellene tyltatny zent egyházban való bemenetestevl. Corn. C. 173. A káplán szó olasz eredetű és nem német. A cappa- tói származik, mely köpönyeget jelent. Ettől capella-nak
