Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Matuszka Mihály: Egyházi műszavaink
A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELTE. 593 megfelelöleg fiipápa is előforHul. Az római fo papa és a császár felől semmi emlekezetet nem teszünk it.) Verb. 227. Bíboros szavunk egészen új keletű, bár a bibor szóval már az Érdy Codexben is találkozunk. Régi műemlékeink a bíborosokat az olaszból vett cár- dinal, gardinal, gardinaros néven nevezik. Nemczak pispeke/c, gardinarosok, de papa es kyuanya uala hallany. Ehr. C. 75. István cardinalis ur az ev bagya. Dom. 0. 70., 79. Mynd az romay cardynalyswk es egyel) egyhazy tvrak. Érs. C. 581. Pátriárka szavunk szinten az olaszból való. 01. il pat- riarca. Régi nyelvemlékeinkben feltalálható. Menyorzagban két rendbely zentek vannak: angyalok, pátriárkák. Virg. C. 14. A menorzagban tarsayd leznek mind az angyalok, patriar- kaak, profetaak. Sánd. C. 1. Érsek szavunk már szláv eredetű. Asbóth a cseh jár sík szóval egyezteti. Az eredetileg aráiknak hangozhatott s bizo- nyára a latin-görög archiepiscopusból alakult. Knauz 1299- bői említ egy Villa Érsek helynevet. Nysz. I. 682. Az Erdy Codex érzékét ír. Az varasbely patriarcha, érzékekkel, pyspe- kekkel es papokkal bemennek. Erdy C. 169. 1. Püspök szavunk eredetéről azt írja Bőd Péter: »A püspök nevezetet ama szóból episcopos rontották s faragták a magyarok a magok napkeleti nyelveknek tér- mészetéhez formálva, amelyből, elől hátul megcsonkítván’ lett elsőben piskop, annakutánna változtatván némely betűk rendit, a piskop keményebb szóból formálták ezt a dísze- sebb szót pispek, püspök.« Bőd: Pol. 1. Szó sincs róla, hogy Bőd téved, s őseink a pispek szót nem a latin-görög epis- copus-bó.l »rontották«, hanem a szlávból vették át. Piskop alakban nem is fordul elő nyelvemlékeinkben, csak pispek alakban. Az pispek megatkoza az varosnak feiedelmet. Vizy C. 16. Annas pyspbk kőidé Ihusth kotőzveen Kayfas pispőkhoz. "Winkl. C. 169. Francuz országban tizenöt érsek, száznyolc püspök vagyon. Pázmán. Kai. 137. Prépost szavunk olasz eredetű, 01. preposto. Jelentésé- ről ezt mondja a Comenius-Szilágyi szótár: A praelátor, a 39 Hittudományi Folyóirat. 1902.
