Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

-k. -c.: Jézus Krisztus kínszenvedésének ereklyéi

JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK EREKLYÉI.

53

róla; ekkor Oarpentrasba hozta egy keresztesvitéz, ki a Szentföldről hazatért; az ottani akkori püspök egyik okmá- nyának ólompecsétje már mutatja a zablát. Ezután többször szó volt róla, nevezetesen a pápák avignoni tartózkodása idején;

V. Miklós 1451-ben búcsút kötött tiszteletéhez. A múlt század nagy forradalma alatt egy pap megmentette a fosztogatás idején, elrejtette s később visszaszolgáltatta a székesegyháznak. Hiteles okmányok hiányoznak róla; dó ez az egyedüli szög. melyet zabla alakjában tisztelnek a kér. világban. Csak- ugyan antik zabla formája van: kovácsolt vasból van s nincs rajta nyoma a ráspolynak.1

A híres vaskoronát Monzában a hagyomány szerint sz. Ilona készíttette Konstantinus számára. Eleinte a konstantinápolyi bazilikában őrizték; 550-ben még ott volt, és Vigilius pápa nemcsak a sz. zablára esküszik, hanem a sz. szögekre is, per virtutem sanctorum clavorum. Constan- tinus Tiberius Augustus császár 570-ben odaajándékozta Gordienus római senator fiának, aki 590-ben I. Gergely néven római pápává lön; ez viszont Theodolinda herceg- nőnek adta jutalmul buzgóságáért a lombardok megtérítése körül. A hercegnő Monzában, az általa építtetett templom- bán helyezte el. Nagy Károly császár elfoglalta Dezsőtől. A XIII. században Delia Torre hercegek, Monza urai elzálogosították és csak 1345-ben került vissza a monzai káptalan őrizete alá. Ezzel koronázták meg 1355-ben

IV. Károly császárt, 1437-ben Zsigmondot, azután V. Károlyt, és 1805-ben Napóleont Milanóban Olaszország királyává. Ezután Bécsbe, az osztrák császárok mint lombard királyok birtokába került, de 1866-ban a bécsi békekötés után Menab- reá tábornok, Piemont képviselője hazavitte. Ez kisded alakú arany korona sugarak nélkül: belül van megerősítve a sz. szög vaslemez alakjában, mely 13 milliméter vastag és 514 milliméter terjedelmű: ezért nevezik vaskoronának. Eloss és Muratori kétségbe vonták hiteles eredetét. Borro1 Andrei: Le ck[U de Carpentras. — Bicard: Notices sur le mors de Carpentras, 1862.