Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Matuszka Mihály: Egyházi műszavaink
A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE. 591 Bérmálás szavunk közvetlenül szinten szláv eredetű. Két kódexünkben, a Thewrewk Codexben és az Erdy Oo- dexben csodálatos módon deermalas-nak van írva. Es be vagyon yrwan az decretomban ees, hogy mynden kereztyen ember ez okaerth vezy ffel az zenth kerezthnek yegyeetli ew homlokára az deermálafnak ydeyen, hogy az zenth kerezttyen hyteth towabbaa ne zegyenlye vallany. Erdy 0. 145. Es egyeb zerzetekerth, feyedelmeymerth, anyaymerth (!) atyam- fyayerth, hugaymerth, rokon (agy merth, baratymerth, tarff'ai- merth, yofyewoymert Es azokerth kyk megkerezteltek dermaltak. Thev. C. 234. Ugyancsak a XVI. század első' feléből való Cornides Codexben azonban már beermalas-1 olvasunk. Kér- detyk hogha azzonyonk Maria volt megbeermaltatot. Es mond- }latnad, hog nem beermaltatot. Corn. Cod. 21. Oltárt szentség. Az oltár szót az egyház nyelvéből vették át őseink. A Codex diplomaticusban már 1247-ben előfordul Terra Olthar; többi Codexeinkben ugyanezen alakban jön elő. Zent Ferencz az egyház nac olt ara megett el enyezte magat ymadsagra. Ehr. Cod. 131. Vrnac olta- rat befédéc cüiciommal. Becsi Cod. 16. Ezennel meg keel hal- nőm, azért aggyatok confessorth, oltari zentssegbt es kenetot. Erdy C. 515. A Virginia Codex az Oltáriszentséget saját- ságos tautológiával io malazt-nák nevezi, mint a föntebbi idézetben olvasható. Az áldozás (communio) kifejezésére régi nyelvemlékeinkben a latin kommunikál szót találjuk. Mykoron azzonyunk zyz Maria kommunykalyk vala, mely ygen nagy isteny edesseget akkoron erez vala. Grönc. C. 297. Irgalmassagoth fezen gyonyk comwnykal. Érd. Cod. 530. 1. Penitencia. Ma eredeti latin alakjában használjuk, régen megmagyarosítva használták penetencze és peledöncz ala- kokban. Ott fekegy penetenczedert nyívgalmatlan parazt. Ehr. C. 11. ITárcátok peledonzot s el kbzelit hoziatok isten- nek orzaga. Debr. C. 131. De eredeti latin alakjában is elő- fordul. Penitenciat tárcátok, mert elkbzeleit mennecnek orzaga, Münch. C. 17. Bánat és gyónás szavunk együtt fordul elő a peniten- ciával. Banatban es rezeiben meg végeztetnek. Ehr. C. 116.
