Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 535 szeres utasítást ad az egyházi szónoklathoz.1 Bonaventura művében, De arte condonandi már szól divisio-, distinctio-, dilatatio-ΐίΑ. Emii- tendök még: Albert. Magn. De arte praedicandi (idézve Trithe- miusnál). Szent Tamásnak is tulajdonítanak egy ily czimű müvet: de arte et vero modo praedicandi. Hesseni Henrik (f 1397.) tractatus de arte praedicandi. Kitűnő Dungersheim Jeromos (von Ochsenfurt) Tractatus de modo discendi et docendi ad populum sacra seu de modo praedicandi 1513. czimű műve és Surgant Ulrik Manuale curatorum című müve 1508. (A szentírást mondja a prédikátor könyvének. Szintúgy rámutat a forma tekintetében arra: hogy mint a fának, oly szervi egésznek kell a beszédnek lennie.) — Reuchlin János Liber congestorum de arte praedicandi című műve 1503. Cicero és Quintilián szónoklati utasításainak ismétlése. Erasmus Rotterdamus Ecclesiastes sive de ratione concionandi. 1535. Ezen időből való a valószínűleg magyar eredetű Michael de Hungária által írt (legalább neki tulajdonított) Evagatorium, mely szintén egyházi szónoklatról szól s erre vonatkozó utasitá- sokat ad.3 — Nagy befolyással volt ezen irodalomra is a trienti sz. zsinat több rendelete (sess. V. c. 2 ; XXIV. c. 4.). Ezen szel- lemben van írva Granadai Lajos Ecclesiasticae rhetoricae sive de ratione concionandi libri sex. Didacus de Stella Liber de modo concionandi. Borrom. sz. Károly: Instructiones pastorum, az ö fel- szólitására írta Valerio Ag. veronai püspök: Rhetorica ecclesiastica című müvét 1575. Pázmány Péter is ad utasítást a prédikátor- nak műveiben. Laur. a Villavicentio: De formandis sacris concio- nibus (1565.). Borgiai sz. Ferencz: Libell. de ratione concionandi. Claudius Aquaviva Gen. S. J. (1635.): Instructio pro superioribus és epistolae praepositorum generalium ad patres et fratres. S. J. Regis sz, Ferencz: Orator Christianus (1613.). Utasításokat adnak továbbá: Paulai sz. Vince, sz. Alfonz, Salesi sz. Ferencz. Lohner (De munere concionandi 1679.). Alex. Natalis dom. r.: Institutio concionaturum tripartita. Jacobus de Graffiis: Rhetoricae Eccl. libri tres (Köln, 1627.). Tossignano Rud. fer. r.: Dictionarium pauperum (Bononiae, 1580.). Fénelon: Dialogues sur l’éloquence en général et sur celle de la chaire en particulier (Paris, 1718.). Bias. Guisbert: L’éloquence chrétienne dans l’idée et dans la pra- lique, 1702. Amad. Bajocensis: Paulus ecclesiastes seu eloquentia Christ, etc. Aug. Vind. 1745. Guido ab Angelis: De verbi Dei praedicatione consilia. Campid. 1773. Graser Rezső': Praktische Beredsamkeit der Christ. Kanzel. Augsburg, 1769. Wurz Ignác: (Bécs, 1775.) Anleitung zur geistl. Bereds. A XIX. században ily 1 Mihalovics. A kath. pred. történ. Magyarorsz. Bpest. 1900. I. k. 130.
