Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

504

DR. RÉZBÁXYAY JÓZSEF.

Ludov. Cadeyra, jezs., Manóéi Beys, jezs. (f 1699.), Simon de Grazia, ág. r. (f 1682.).

A XVIII. században Portugáliában a vallási élet s ennek következtében az egyházi szónoklat is jelentékenyen hanyatlott, míg a racionalismus mindinkább terjedett, a hitélet mérhetetlen nagy kárára. Az egyházi szónoklatra s általán a hitéletre érzó- kény veszteség volt a jezsuiták elüzetése az országból és a gyár- mátokból, a kik között voltak a legbuzgóbb és legjelesebb egy- házi szónokok, mire a hitélet lankadása következett; a papság részéröl pedig az ellenhatás nem volt elég élénk arra, hogy a hitetlen szellemet a társadalomból kiküszöbölje. Ugyanily szó- morú viszonyok uralkodtak a gyarmatokon, a brazíliai császár- ságban, ahol neves és buzgó püspökök voltak kénytelenek szám- kivetésbe menni, mivel a szabadkőműveseket az egyházi társula- tokból kizárni merészkedtek. Nem csoda, ily viszonyok között, hogy az egyházi szónoklat Portugáliában hanyatlásnak indult és nem is volt képes az azóta szenvedett veszteséget kipótolni.

A főpapok közűi megemlítjük: Vitalis Ant. Gonsalvez de Oliveirát és Antonio de Macedo Gostát, a jezsuiták közül: Lúd. Alvarezt (f 1709.), Manóéi Sylva (f 1709.), Amaral Pétert (f 1711.), Pereyra Pált (f 1713.), Simon (Lámát (f 1718.), Manóéi de Gouvent, ág. rendű szerzetest. — Szent beszédet adtak ki különösen: Pereira de Vasconcellos (Oragőes Sacras. 3 kötet. Lisboa. 1780. Ném. ford. Dr. Fr. J. Schermer, ítegensburg. 1842. Nagyszerű tartalom, költői, lendület, elragadó hév jellemzik). S a nagy költő: Jósé Agliostino de Macedo (Oragőes Sacras).1

16. §. Az egyházi szónoklat története Hollandiában.

Hollandiáról egyházi szónoklata tekintetében ugyanaz áll, ami Angliáról. Ugyanazon hidegség és merevség dermeszti meg szónoklatát és a legnagyobb szónoki lángelmék sem képesek a protestantizmus hidegségét lerázni szónoklatukban. Fényes példa reá Van der Palm, kiben minden nagyszerűsége és szabályszerű- sége sem képes pótolni az egyházi kenetet és melegséget. A katho- likus egyházi szónokok közűi azonban néhányan kiváló helyet foglalnak el Hollandia irodalomtörténetében.1 2

1 Van Hemel III. p. 579—582. — Theophilo Braga. Curso da his- toria da litteratura portuguesa. Lisbon. 1886. — J. B. Leitäo d’Almeida Harret. Bosquejo da historia da poesia e leng. port. — Hurter Nomen- elator. — Pelczar i. h. 278—286.

2 Van Hemel, id. m. 566—567. — 0. Seghers T. J. mariendaali jezs. collég, tan. és rekt. kézirata nyomán. Pelczar. III. 327—331.