Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 445 a megismerés bizonyos gyengeségét és korlátoltságát idézi elő. Kezdetben az ember azzal a hatalommal rendelkezett, hogy világos ismerettel a jóra tekintett. Ez az isteni adomány megőrizte a szenvedélybe való elsülyedéstől, positive pedig sok ismerettel gazdagító. Felismerte a természetfölötti igaz- ságokat, a teremtett dolgokat lényegük szerint átértette. Az első ember tudománya a szentek tudománya volt, mely mindent a végső célhoz vezet; ehhez azonban még igen sok más ismeret is járult, melyre, mint az emberiség törzsfejé- nek és tanítójának, szüksége volt. Nagy könnyűséggel sze- rezte meg mindazokat az ismereteket, melyekhez a bűnbeesés után csak fáradtsággal juthat. Meg volt a lehetőség, hogy ismeretei még nagyobb terjedelmet nyernek, tényleg azonban visszaesett, mert a bűn sötétségébe sülyedt. Gergelynek ebből a gondolatmenetéből következik, hogy a bölcsességnek ez az adománya természetfölötti volt és pedig a természeti igazságokat illetőleg a módra nézve, a természetfölötti igazságok pedig teljesen felülhaladták az emberi terme- szetet. 3. §. Az άπάϋΉα adománya (immunitas a concupiscen- tia). Az érzéki vágyak természetesek és mint olyanok erköl- csileg véve indifferensek. Gergely Makrina nevű testvérével tartott párbeszédében oly elméletet fejtett ki, melynek alap- ján némelyek azt állították, hogy ő szerinte az ember lé- nyegét az ész képezi, minden egyéb: a test, érzéki erők és vágyak csak mint idegenszerű superadditum járulnak hozzá. Az érzéki vágyótehetsóg nem idegenszerű az emberi terme- szetre nézve; idegenszerű az csak a lelket illetőleg és csakis amennyiben az szellem és azzal a rendeltetéssel bir, hogy Isten képmása legyen. Idegenszerű az emberi természetre nézve csak az a vágyó tehetség, mely a bűnbeesés követ- keztében a rosszra irányul. Amennyiben a léleknek az a rendeltetése, hogy a testtel emberi természetté egyesüljön, a vágyótehetség természeti szükségét képezi és magában véve jó s a jóra szolgál. A concupiscentia tehát magában véve természetes következménye az ember lényegének. Tény- leges genesisót tekintve azonban gonoszságnak (κακ/«) véte
