Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

430

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

alkalmas volt arra, hogy a magyarajkú hívőknek mindkét árnyalatát zászlója alatt egyesítse.

Az országos bizottság a föntebb előadott elvek alapján kidolgozta s megállapította programmját, azt szétosztotta a magyarajkéi hívők közt és szeptember 15-ére kitűzött záros határidő alatt csatlakozásra híván föl azokat, a legszorgosabb nyári munkaidőbe eső két és fél hónap alatt elérte azt, hogy 113 anya- és 568 fiókegyház, 134,527 lélekszámmal csatlakozott programmjához. Megküldte az országos bízott- ság a csatlakozási fölhívást a hivatalos statisztika szerint 70,000 lélekre becsült erdélyi magyarajkú hitközségeknek is, ezek közül azonban egyetlenegy lélek sem küldte be csatlakozási nyilatkozatát, ami legjobban bizonyítja, hogy az országos bizottság az agitációnak semminemű eszközéhez nem nyúlt, hanem csakis a csatlakozási fölhívások szétkül- désére és a beérkezett csatlakozások regisztrálására szorít- kozott. De még így is nemcsak a munkácsi és eperjesi egyházmegyék magyarságának tömege, hanem a Királyhágón inneni román egyházmegyékből is több hitközség, névszerint pedig a nagyváradi egyházmegyéből: Mahó, Apátfalva, Nyír- Acsád, Nagy-Káróly, Porcsalma, Pátyod, Csegöld és a nagy- váradi (helytelenül úgynevezett) ruthén hitközség, — a szamosújvári egyházmegyéből pedig Szatmár, együtt 6758 lélekszámmal csatlakoztak az országos bizottsághoz. Viszont ugyanezekből az egyházmegyékből, 2920 lólekszámot kép- viselő nehány oly hitközség, melyek 1868-ban csatlakoztak volt a hajdu-doroghi magyar püspökség eszméjéhez, név- szerint: Szent-Miklós, Kis-Ujmajtény, Ér-Kenézd, Kákád és Nagy-Léta, — ezúttal nem jelentették be csatlakozásukat. Nevezetes, hogy már ezzel az alkalommal száznál több egyházi férfiú is csatlakozott a mozgalomhoz, köztük a magyarországi szent Bazil-rend provinciálisa; később pedig a püspökök megengedték, hogy az illető magyar vidékek főesperesei és más kiválóbb egyházi férfiak beléphessenek magába az országos bizottságba is.

Az országos bizottság mindjárt első ülésében elhatá- rozta, hogy az eddigi liturgikus gyakorlat jóhiszeműségét