Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

426

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

egek beszélik Isten dicsőségét és az ő keze alkotását hirdeti az égboltozat.« 1

Kétségtelen ugyanis, hogy az okozat tökéletesebb isme- rete az okot is tökéletesebben megismerteti. Aki egy órát vagy más mesterművet a maga egész tökéletességében meg- ismer, jobban méltatja annak mesterét, mint egy felületes szemlélő. Vájjon ki vonná ezt kétségbe? Elvben igazán senki sem teheti ezt, de gyakorlatban bele esik ebbe a hibába mindaz, aki fél a természeti tudományok haladá- sától, aki kevésre beesüli azt természetböleseleti és hittani szempontból s aki bölcselkedésében ma is inkább épít a régi természettudományi alapokra, mint az újakra, melyek szélesebbek is meg szilárdabbak is amazoknál.

Prohászka a mai természeti tudományra építi az ö bölcselkedésének épületét, a mai fizikára az ö metafizikáját. Azért »Pöld és ég« című munkájában első sorban kozmo- goniát és geogoniát ír, hogy azután theologussá legyen s egyrészt megmutassa, mikép kényszerül az elme — édes kényszerűséggel — a fejlődések és létesülések ösokához emelkedni, másrészt az ég és a föld emberileg megállapított ismeretével a kinyilatkoztatott tanokat, nevezetesen a Mózesi teremtés-történetet összehasonlítsa.

A mű legnagyobb része természettudomány. Biztos tudással, mesteri egybeállítással ismerteti a földet és a naprendszert fejlesztő erőművet, a naprendszer és egész anyagi világunk Kant-Laplace-féle elméletét s fökép föl- dünk fejlődését. Kivált ezt az utóbbit, mely egyébként a mű legnagyobb részét elfoglalja, kell magasztalnom s meg vagyok arról győződve, hogy magasztalólag szól arról min- den geológus és palaeontologus.

A 376—458. oldalig terjedő leírás, 4 térképével, arány- lag rövid, e mellett szép, világos áttekintést nyújt a föld rétegeiről, egymásutánjáról, tartalmáról és alakulásáról. Mindennek olvasását a nagy szaktudáson és ügyes összeál- lításon kívül a természet nagy szeretete, melyet a szerző

1 Zsolt. 1812.