Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

427

szüntelen tanúsít s előadásának költői lendülete is von- zóvá teszi.

Az eddig tárgyaltak világánál a szerző a XVIII. feje- zetben a Mózesi teremtés-történettel foglalkozik s a hexae- merőn sok magyarázata közül határozottan a Hummelauer- féle látomási elméletet karolja fel, melynek értelmében a teremtésnek hat nap keretében előadott Mózesi előadása az első ember látomását jelenti, melyben Isten rendeléséből részesült s megismerte a világ létesülését és alakulását. A fejlődés a látomásban 6 napra oszlott, hogy az ember hat napnyi munka után egy napon át pihenjen és Istent különösebben tisztelje. Ehhez az elmélethez annyira ragasz- kodik a szerző, hogy az asszony alkotásáról szóló szöveg- nek tulajdonképem értését túlságos elítélésben részesíti. »A legnaivabb részlete a Szentírásnak az asszony megterem- tése ... alig lesz ez idő szerint értelmes olvasó, ki rávehetne magát az elbeszélésnek szó szerint való értésére... Hogy az Isten tényleg kivette Ádám egyik bordáját s azt Évává formálta, azt Ízetlenség feszegetni s gyerekes magyarázatokba kerget bele«. (372. old.) Ez szerintem túlzás. De színigazság az, amit ugyanott olvasok: »Isten nem akar (a Szentírás- bán) sem palaeontologiát, sem geológiát vagy anthropologiát tanítani, hanem Ádámot az ősök, a végcél s az élet tekin- tétében kioktatni«. (Ugyanott.) Igen szépen, bár kissé opti- mistikusan, mondja továbbá: »Voltak, kik örvényt láttaka hit és a tudomány közt s ellenkezést a tudomány haladása s a keresztény világnézet közt. Mondom, hogy voltak ilyenek s remélem, hogy nincsenek többé (??), de bizton tudom, hogy később nem lesznek.«

r

Es ha nem lesznek, azt Isten után fökég az ilyen alapos, tudományos, istenes és okos könyveknek köszönhet- jük, amilyen a Prohászka könyve.

A »Pöld és ég« egy jóakaratú bírálója azzal is akarta a szerzőt dicsérni, hogy nem szereti a metafizikát. Hogy Prohászka nem szereti a valóság szilárd alapját nélkülöző, pusztán előremenő (apriorikus) okoskodásból álló metafizikát, azt jól tudom; de hogy a valóság :alapján nyugvó metafi28*