Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

425

természettudományokban jártasnak kell lennie. És ilyen Proliászka Ottokár, otthonos a fizikában, a kémiában, a földfejlődéstanban, a csillagászatban s a természeti tudó- mányok többi ágában. Ehhez a tudásához azután alapos bölcselettudományi készültség és igazi bölcselkedő elme járul, melylyel a természettudomány adataiból azok további okaira, mélyebb alapjaira következtet s ezen az úton eljut a kezdet kezdetéig, az istenségig, minden lény és minden fejlődés ősi és szüntelen forrásáig. Ez az egyedül helyes bölcselkedés. A tapasztalati tényekre támaszkodva törvények és okok ismeretére jutni, hogy azokból további okoskodás útján általánosabb törvényekre és még távolabbi okokra jussunk.

így tettek a régi nagy keresztény bölcselkedök is, így tett szent Ágoston, így Nagy Albert, így az angyali Mester, koruk természeti tudományát ismerték s ahhoz fűzték bölcseleti elmélkedéseiket; így kell tennie a mai hittudósnak is, ismernie kell korának természettudomá- nyát s ehhez kell fűznie további okoskodását. Az is, ez is elvezet a végső okhoz, mert a teremtett világ telve van Isten nyomaival, sőt az egész világ Isten hasonlatosságán létesült, de természetesen minél jobban megismeri valaki ezt a hasonlatosságot, annál könnyebben jut el az ősi minta és szerző ismeretére s annál tökéletesebb lesz ebbeli ismerete. A gyermek is fölemelkedik Istenhez, meg mestere is, aki őt oktatja; a kezdő hittanuló is eljut az istenséghez okoskodásával, meg az elmélkedésben megőszült hittudós is; de nem ugyanoly módon s nem ugyanoly mértékben. A régi nagy hittudósokat sem a gyermekhez, sem a kezdőhöz nem hasonlíthatom, mert érettek és nagyok voltak ők a végső okok megjelölésében s Isten és a világ viszonyainak meg- ismerésében. De még is azt tartom, hogy egy Ágoston és egy Tamás szelleme új szárnyakat kapna a természet mostani, teljesebb ismeretében, hogy örömük, mely őket Isten mű- veinek szemlélésekor elfogta, nagyobbodnék s a mostani csil- lagászati és természettudományi ismeretekkel megvilágosítva maga a zsoltáros is még fokozottabb hévvel kiáltaná: »Az Hittudományi Folyóirat. 1902. 28