Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

415

század embereinek dicséretére várakoznia. Erre nézve nem feltevésünk, de fényünk van; sz. Ágoston a klasszikus retorika ünnepelt tanára, korának legfinomabb esztétikusa nem úgy beszélt Hippo tengerész népének, mint szólt Milánó- bán s Rómában előkelő tanítványaihoz.

Ennek a téves feltevésének logikai folyománya az alábbi még tévesebb következtetés:

»Még kevósbbé szerencsés t. bírálóm, mikor megfeled- kezik arról, hogy itt tulajdonképen esztétikai összemérésről van szó, s nagy fennen hirdeti, hogy Bossuet-vel szemben mily eredményeket ért el Bourdalone — főleg a térítés terén és a gyóntatószékben. Én nem sorolom fel Bossuet rendkívüli érdemeit sem államtudományok, sem történelem vagy hittudomány terén, még csak a térítésben vagy a gyóntatószékben sem, mert ez nem tartozik az esztétikai méltatáshoz. Ha azonban egyetlenegy embert sem térített volna a jó útra, sőt többet mondok, ha soha egyetlen beszédét sem mondta volna is el, akkor is a világ első szónoka volna; amint Schakspere is a világ első dráma Írója maradna azután is, ha egyetlenegy darabját sem adták volna s adnák is elő többé. He hát én is azt mondhatnám t. bírálóm szavaival: »az igazság már előre Bourdalone-nak fütyül«, mert az esztétikai igazság rovására neki kell Bossuet fölé kerülnie, akár igaz, akár nem. Természetes, hogy t. bírálóm azután felsorolja Pázmánynak is hasonló érdemeit a térítés terén, ami teljesen fölösleges a köztünk forgó vitában; mert hisz ezt senki sem tagadta; s így erre nézve is csak azt állíthatom, hogy ha Pázmány százszor annyi családot térített volna is vissza a katholikus egyházba, akkor sem volna — ennek révén — nagy szpnok.« 1

Értéktelen feltevés érdekében fel van áldozva a prédi- káció végcélja, mi a bűnösök megjavulása, megtérítése. Két szónok lép az Űr színe elé, az egyik magával viszi felséges prédikációinak fényes kötetét, a másikat a megtérített bűnösök ezrei követik. Melyik a nagyobb szónok? ez a

» I. m. XIII—XIY. 1.