Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Irodalmi értesítő

414

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

Az egyházi beszéd egyik alapelvébe összeütközőleg így méri egybe Pázmányt Bossuet-vel: »Hiába hivatkozik t. bírálóm arra is, hogy nem lehet ó'ket igazságosan össze- mérni, mert hisz különböző kor és irodalmi viszonyok közt éltek. Ez igaz, de azért ebből sem szabad többet követkéz- tetni, mint amennyit lehet.

Igaz, hogy Páris és Nagyszombat közt nagy volt a különbség a XVII. században, — de sem hely, sem körül- menyek nem adhatnak tehetséget, legfeljebb gyorsabb kifej- lésre segítik a meglevőt. Pázmány Péter Párisban sem mondott volna fenköltebb, mélyebben járó lélektani fejtege- téseket, lendületesebb, magasztosabb irályú beszédeket, mert nem volt tehetsége, különösen képzelő tehetsége nem volt hozzá; csak az kétségtelen, hogy nyers és néha népiesnek is nagyon erős kifejezéseit minden esetre elhagyta volna. Tősgyökeres magyarság, kifejezéseinek meglepő szabatossága, körmondatainak arányossága, hangzatossága ott is meg lett volna, de nem lett volna nagyobb szónokká. Bossuet Nagy- szombatban is oly magasröptű, mélyen járó, az ember lelkét egész legmélyéig felkutató, rendkívüli érző és erős képzelő tehetségű szónok lett volna, mint Párisban, csak nyelve nem lett volna oly tökéletes, mert a XVII. század magyar és francia nyelve egymástól nagyon is különböztek fejlett- ségre«.1

Az egész feltevést több joggal lehetne megfordítani, mint az fel van állítva; mert Pázmány Nagyszombatban a prédikáció végső célját tekintve érvényesült, Bossuet Páris- bán sem érvényesült; de ez is céltalan szószaporítás volna.

Az ütköző pont ez: A szónok már a beszédkészítés előtt mérlegelje, hogy kihez beszél? Mérlegelte ezt Pázmány Nagyszombatban, és mérlegelte Bossuet Párisban; ezért nem prédikált Pázmány Nagyszombat polgárai előtt úgy, mint Bossuet XIV. Lajos király s udvara előtt Párisban és viszont. A prédikáció kizárólag a szószék pereme alatt összegyűltek- nek készül, ezekre kell tehát hatást tennie s nem a jövő

1 I. m. XI. 1.