Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 411 azután a XCVI. lapig »Villámain tanulmánya a gyász- beszédről«. A hármas bevezető után Bossuet huszonkét dicsőítő beszéde sorakozik az Isten szentjeiről, két beszéd vázlattal és — Pázmány Péter dicsőítő beszéde sz. Pál apostolról. A dicsőítő beszédek tárgya az Isten szentjei általában és Franciaország néhány védőszentje. A beszédek anyagát a szónoki feltalálás magas leleményessége, az anyagkezelést a szónoklat örökérvényű törvényeinek gyönyörű alkalmazása és kidolgozása jellemzi. A beszédekhez szabott alak is olyan, minőt az egyházi szónoklat a szenteket dicsőítő beszedeknél nemcsak megenged, de javall is, mi az emelkedett, a fen- költ stilus- és hanghordozásban áll. A beszédek olvasása magasra emeli a lelket, egy ege- szén új szellemi világot tár fel, telve tanulságokkal s után- zást kívánó ösztönzéssel. Bossuet tíz halotti beszédét egy-egy gyászbeszód kiséri Mascaron és Fleschiertől, kik annak idején díszei voltak a francia egyházi szószéknek. Bossuet-t gyászbeszédei készítésénél az a tiszteletre méltó elv vezette, hogy azok minden hízelgéstől mentesek legyenek, tanulságosak legyenek a temetésen jelenlevőkre nézve, a halott hozzátartozóit megvigasztalják és Isten végzésében megnyugtassák. A felölelt anyag, annak gondos kidolgozása s a használt alak szépsége igazi remekművekké avatják a gyászbeszédeket. Az egyházi szónok, noha ma már ritkábban nyílik alkalom gyászbeszédek elmondására, mégsem nélkülözheti a fenséges funerator alkotásait. A lelkipásztornak pedig majdnem nélkülözhetetlen azok bírása, hogy halálesetek alkalmával, szóval és írásban vigasztalhassa gyászba merült híveit. A fordításnak ebben a II. kötetében is híven és emelkedett stílusban mutatja be Bossuet-t a maga nagysá- gában és szépségében. Mindenki elismeréssel és hálával fog meghajolni a tudós fordító úr előtt, ki e műremekek átültetése által 27*
