Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Nyögér Antal: Az oltár
AZ OLTÁR. 33 pápa mindazoknak a keresztényeknek, akik a jubileumi észtén dobon a kijelölt bazilikákat meglátogaták és sz. Péter kincstárába adománynyal járultak volt, a purgatóriumi lel- kék javára alkalmazható teljes búcsút engedett, hozzátévén »amennyiben ezt teheti«. A törökök ellen kiadott bullájában pedig mindazok- nak a keresztényeknek, akik a hitetlenek ellen csatára kelvén a háborúban elestek, az érettök fölajánlott szent misében, ha egyébként az ‘Isten kegyelmében múltak ki, leiköknek purgatóriumi szabadulására teljes búcsút engedett, úgy szinten az e végből fölvállalt hadakozásokban elesettek szülői lelkének javára is. E bulla értelmében mindama oltárok kiváltságoltakká lettek akkor, amelyeken, s amikor a föltételeket betöltött keresztényekért mondták rajtok a misét. Ez általános kiváltságolás azonban csak a jubileum- esztendőre és a csatározás idejére terjedett. X. Leo pápa 1518-ban sz. Jusztina benedekrendű kolostor-templomában egy oltárt kiváltságossá tett oly képen, hogy a teljes búcsú a kolostor áldozó papjainak és ezek harmadfokig terjedő elhalt vérrokonainak lelki javára alkalmazható, hogy ha e kolostori papok három misét mondanak értök.1 VII. Kelemen pápa 1524-ben sz. Ferenc rendjének egyes házaiban működő főnökök részére az év minden hétfőjén és szerdáján oltárkiváltságot adott, melynek erejénél fogva e napokon a saját templomaikban elmondott szent miséik ugyanazokkal a búcsúkkal bírtak, mintha a római öt kivált- ságos templomok valamelyikében végezték volna el azokat.2 A XVI. századtól kezdve mind gyakoriabbak az enged- mények a kiváltságolt oltárokra, melyeket a pápák a kiváló érdemeket szerzett rendeknek és egyes nevezetes egyházak- nak adományoztak. III. Pál 1541. évben az árvákat ápoló egyházi testvérület templomában az óv minden napjára; XII. Gergely 1577-ben a narnói székesegyháznak szintén 1 In Cómpend. Privil. Canon. S. Salvator Lauro apud Amort. De Orig. Indulg. Pars. 2. Seot. 5. §. 1. n. 8. 2 Amort. De orig, et progr. indulg. P. 2. s. ext. 5. §. 1. 3 Hittudományi Folyóirat. 1902.
