Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Nyögér Antal: Az oltár

34

NYŐGÉR ANTAL.

minden napra szóló kiváltságot adott s ez utóbbiban egye- nest ilyenül jelölte meg azt az otlárt, ahol sz. Juvenális vértanú teste nyugszik. Az ily privilégiumnak adományo- zását folytatták a következő századok pápái.

IV. Pius 1560-ban sz. Rókus, ugyanő 1566-ban a Lázár-testvérületnek, V. Pál 1616-ban a jezsuiták templo- maiban havonként egyszer, Vili. Orbán 1638-ban sziénai sz. Katalin kápolnájának s a következő pápák még sok másoknak engedélyeztek kiváltságolt oltárokat.

A nagyobb és nevezetesebb templomok ily kiváltsá- got nyervén az engedményezés egyik föltétele az szokott lenni, hogy bizonyos számú szent misek meglegyenek ama templomban.

A XVIII. század elején az oltárkiváltságolást a napon- ként elvégzett szent misék számához kötötték. így minden templom megkapta egy kijelölt oltárára a heti egyszeri kiváltságot, hogyha a kérelmező kimutatta azt, hogy abban a templomban naponként rendesen megvan a hét mise; az oly templomok számára pedig, amelyekben napon- ként tizennégy mise volt, hetenként kétszerre adta meg a pápa az oltárbúcsút. Az apácák, a testvérületek, a kórhá- zak templomait más számítás alá vonták. Az apácák tem- plomaiban heti egyszeri privilégiumot engedtek, tekintet nélkül a naponként elszolgált szent misék számára és a búcsúengedmóny nem csak az elhalt apácákra, hanem azok- nak vérrokonaira is szólott a második fokig, valamint a kolostor jótevőire.

Ha azonban ily apáca-templom egyszersmind plébánia- templom is volt, akkor a szentszék a heti egyszeri enged- ményt bárkire alkalmazhatólág csak úgy adta meg, hogy ha abban a templomban megvolt a napi hét szent mise. Eszerint az ily templomoknál megszorítottabb, de egyszer- smind bővebb is volt az engedmény. Megszorítottabb azért, mivel a rendes napi misék számához lett kötve; bővebb azért, mert bármely elhunytra alkalmazhatóvá lett az oltárbúcsú. A testvérületek templomainak a tagokért heti egyszeri engedményt adott a pápa az ott naponként elszolgált misék