Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 861 jától megfosztott királynőt, a dogmatikát régi jogaiba, az övé legyen az elsőség, ő legyen a központ, ő az uralkodó a theologiai oktatás rendszerében.« Tehát ha megmarad a jelen négy évi tanfolyam, akkor a dogmatikára három évet kell fordítani, mely idő alatt a legtöbb előadási órát, és a legtöbb ismétlést dogmatikára kell szánni; ha pedig behozatnék az öt éves tanfolyam, a dogmatikát négy éven át lehetne és kellene előadni. A szó- rosan vett theologia (dogmatika), úgymond Dr. Dudek,1 az összes hittudományok központja, alapja és életeleme, mennyivel előnyösebb lenne, ha a tanuló ezt négy éven át megszakítás nélkül tanulná; nem lenne fárasztó, mert nem kellene sietni, nem végeztetnék felületes munka, mert az idő és a lapszám alárendelt szerepet játszanék«. A római magyar-német kollégium2 növendékei a híres Collegium Bomanumban hallgatják a theologiát, ahol a jezsuiták legjelesebb erői vannak tanárokul alkalmazva. Tudvalevőleg a theologiát 3 évi bölcseleti tanfolyam előzi meg, a theologia négy évig tart, ennek középpontja a dog- matika, melyet négy éven át két tanár ad elő, mindegyik naponta egy-egy órát tart. De megjegyzendő, hogy a régi tanítási módszer itt még teljes épségben van. A tanítás célja nem az előadott anyag gépies betanulása, hanem öntu- datos feldolgozása, amit a gyakorlati órák által érnek el. A filozófia és dogmatika gyakorlati órái az u. n. disputatiók, vitatkozások. Hetenkint háromszor van otthon a Collegium Hungaricumban házi repetitio, melyre az u. n. bedellus jelöli ki a védőt és a támadókat. Az egyetemen, a Collegium Bomanumban pedig szó- kásban vannak először is az u. n. »circulusok«, t. i. dél- utáni előadások után több csoportra (circuli) oszlanak a hallgatók és az előadott anyag felett kis disputatiót, eszme- cserét folytatnak. Továbbá minden szombaton d. e. és d. u. előadás helyett disputatio van úgy a filozófiából, mint a י Magy. Sión. 1887. 195.- Dr. Mihályfi id. mű. I. köt. 422. kk. Hittudományi Folyóirat. 1902. 24
