Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
362 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. theologiából, az az u. n.' »sabbatina«. Azonfelül negyed- évenként nagy, ünnepies disputatiót, »Menstrua«,1 az már nyilvános, amelyre különböző tanintézetek tanárait és növendékeit is meghívják, néha előkelő egyházi méltó- ságok is megjelennek. Végül vannak az iskolaév végén az u. n. »Actus publici« ünnepies disputatiók, melyen csak a legkiválóbb növendékek vesznek részt. E disputatiók tárgyát az egész dogmatikából kiválasztott 50—60—100 tétel képezi, melyeket előre kinyomatnak.1 2 Ezeket a vilatkozá- sokat sokszor valamely templomban tartják, XIII. Leó alatt nem egyszer a vatikáni könyvtárban, a pápa, számos bíboros és püspök jelenlétében. Ellenvetést bárki tehet, nemcsak a kitűzött támadók, hanem bárki felveheti a harcot a védővel, és tényleg sokszor a legjelesebb tanárok, tudós püspökök is részt vesznek a vitatkozásban.3 Ezeknek a disputatióknak nagy pedagógiai értékük van, mert a disputáiénak nem elég csak a könyvet átolvasni, betanulni, hanem a dolog mélyébe kell hatolnia, annak minden részletét ismernie és értenie kell. Azonfelül a szi- gorú syllogistikus forma merev mechanismusával megköti a fantáziát, de kényszeríti az észt gondolkodásra, az élet megkülönböztetésére és éles ítéletre. Ez áll úgy a circulu- sokról, mint a menstruáról, ahol már egész tractatus, vala- mint az actus publ.-ról, ahol az egész anyag képezi a disputa tárgyát. De nemcsak a növendékekre, hanem a tanárokra is hasznos és előnyös ez a rendszer, mert őket is kényszeríti tárgyuk beható tanulmányozására, hisz nekik kell a disputát véglegesen tisztázni, a felhozott ellenveté- seket úgy megoldani, hogy homály, kétség ne maradjon vissza. 1 Ennek maradványa nálunk a Csajághy-féle intézeti törvényekben az > Examen menstruum«. 3 A régi rendszernek ez a maradványa dívott a pesti egyetemen még a múlt század közepén, a Thun-féle rendszer előtt, a szigorla- tozók promotiója előtt. 3 Lásd Wisemann Erinnerungen an die vier letzten Päpste 225. kk. Hettinger Aus Welt u. Kirche. I. 79—86.
