Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
360 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. erejüket, értelmüket. Ha valahol kétség támad, vagy ha összeütköznek a különféle tudományágak, akkor a dogmához fordulnak.1 A dogma ismerete, mély értelme a kritérium és aki ezt nem érti alaposan és mélyen, az minden egyéb egyházi tudományban bakok lövésére képesíti magát.« »A papnak tehát, folytatja Dr. Mihályi!, első sorban mélyreható, alapos dogmatikus képzettségre van szüksége, még pedig minden papnak kivétel nélkül, mert e nélkül mint vak botorkál a természetfeletti világrendben, amelynek pedig ő a tanítója, magyarázója és védője. Elnézhetjük egyik-másik papnál, hogyha hiányosak biblikus, egyház- történeti, patrisztikus és régészeti stb. ismeretei, de az lényeges hiba, ha hiányos az alap, melyen egész tudomá- nyának nyugodnia kell. Azonfelül szüksége van a papnak alapos dogmatikai képzettségre nemcsak másokért, de ön- magáért is, mert szilárd alapot a papi aszkézisnak, jámbor- ságnak csakis a dogmatika adhat. A hitnek alapos ismerete nélkül a pap lelki élete fa gyökér nélkül. Jól mondja Aubry: 2 le Dogme est la base de la morale, le corps de la morale, le corps de la vie sacerdotale, Tarne de la spiritua- lité, le coeur de la formation cléricale, enfin la matiére de l’apostolat. »Sajnos azonban, hogy a mi theologiai tanrendszerünk mindig a jozefinizmus által felállított keretek közt mozog és így a dogmatikával nagyon is mostohán bánik, mint kissé keményen, de találóan mondja Dr. Pethő: a mi theolo- giánk csak a theologia név igazi valóság nélkül. Innen van, hogy theologiai irodalmunk oly sivár, oly tartalom nélküli (mondjuk szegény), hogy alig találunk igazi egyházi szóno- kokat, innen van, hogy a katekézis az iskolában oly sivár elbánásban részesül, innen van, hogy az egyházi élet legfőbb kérdéseit illetőleg magában a papságban is a legellentéte- sebb vélemények szoktak megnyilatkozni. Vissza kell tehát helyeznünk a theologiai oktatásban a jozefinizmus által trón1 Azért van csak egy Oongr. Officii vel Inquis., ahová minden hittudományi kérdés döntése tartozik. ־ Les grands seminair s en France II. 251.