Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról
TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL. 349 fedőknél, kik meggyőződve arról, hogy a keresztény morál nélkülözhetetlen, úgy akarják azt a maguk nem-keresztény filozófiájából levezetni, mintha a keresztény erkölcstan az ő pogány vagy társadalmi rendszerük függeléke volna. Pedig a pogány filozófia határozottan ellentmond a kérész- tény eszménynek. A pogány alapon álló bölcselmi rendszerek ezen lehetetlen egyeztetési kísérletének a létező keresztény morállal, tulajdonítandó az új filozófia rettenetes abstrac- tiója, érthetlensége, szeretethiánya s az élettől való elzár- kózása. Tolsztoj e gáncs alól csak Spinozát veszi ki, kinek filozófiája — habár nem is volt keresztény — igazi keresztény vallásos alapból indult ki, valamint Kantot, ki ethikáját merészen függetlenítette metafizikájától. Ellen- ben Schopenhauernél látszik már az ethika és metafizika mesterséges egyeztetésére való fáradtságos törekvés. Lehetetlen mindezek után tagadni, hogy a keresztény ethikának eredeti és szilárd talapzata van, mely fiigget- len a filozófiától. Belátta ezt a boldogtalan Nietzsche is, mikor elismerte, hogy minden erkölcsi szabvány a létező nem-keresztény filozófia álláspontjából csupa álság és hypokrizis és hogy jobb, előnyösebb, észszerűbb az emberre nézve, hogy az »Übermensch« társadalomnak legyen tagja, semmint hogy ahhoz a tömeghez tartozzék, melynek e tár- sadalmi állapot lépcsőjéül kell szolgálni. A pogány vallá- sós életfelfogás semmi filozófiai combinatiója nem képes bebizonyítani, hogy jobb és észszerűbb egy emberre nézve nem saját óhajtott, elérhető és felfogható céljainak, vagy családja és társadalma céljainak élni, mint mások céljainak, melyek előtte érthetetlenek és elérhetetlenek a maga elég- felen eszközeivel. Az a filozófia, mely a lét eszményét az ember boldogulásában látja, sohasem bizonyíthatja be gondolkozó lényeknek a halál örökké jelenlevő tudatával szemben, hogy neki le kell mondania saját óhajtott, érthető és bizonyos boldogságáról, nem mások bizonyos boldogsága érdekében, mert hiszen önfeláldozásának sohasem ismerheti következményeit, hanem csak azért, mert így kell tennie, mert ez cat'egoricus imperativus.
