Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról

350

TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL.

Mondjuk — vagyis mondja Tolsztoj — ezt lehetetlen bebizonyítani pogány-bölcselmi álláspontból. Ehhez szűk- séges, hogy az ember egész világi helyzetét akkép lássa, hogy nincs más út rendelkezésére, mert élete célja csupán a teremtő akaratának való engedelmeskedés, mely azt kívánja, hogy életét adja az emberiség szolgálatának. Ily beismerésre pedig csak a vallás vezethet.

Előttünk azonban egészen világos, hogy ebben sincs feloldhatatlan ellentmondás a Tolsztoj neo-christianizáló és a pogány filozófia eszménye között. Mert a világfej lés törvénye nem lehet más, mint ezen mindenek fölött állá akarat megvalósulásához fokozatosan közelgő tökély. Hiszen mi más végső akarat alkalmazásában a keresztény világ nagy erkölcsi elve, az önfeláldozás, a lemondás, az önmeg- tagadás Isten országának nem e földi életből vett örömeiért, mint a pogány közeszmény teljes megtisztulása, végső kibő- vülése a nemzet és állam határain túl a valódi világszellem, a humanismus eszményéig. A görögök, rómaiak, igaz, nem sokat törődtek a földöntúli élettel, de vájjon nem voltak-e azért nagy és tiszteletreméltó, majdnem keresztényi éré- nyekre képesek: odaadásra, önfeláldozásra, lemondásra a maguk szűkebb eszményük, a haza, az állam, a szabadság iránt ? Tolsztojnak könnyű a feladata, mikor a stoikus, a pythagoreikus filozófiai iskolákat egyszerűen kiszakítja a classikus ó-kor cultur-óletéből; de vájjon nem összefüggő szoros productumai voltak-e ezek a legteljesebb virágzásra jutott görög-római civilisátiónak, s nem épen belőlük nyerte-e legnemesebb gondolatait a keresztény erkölcstan?

Nehezebb ennél a keresztény ethika és a pogány tudó- mányosság alaptételeinek kiegyeztetése azon a téren, mely Tolsztoj elmélkedéseinek utolsó fázisát képezi, t. i. a fej- lődéstani elvek szempontjából. Semmi sophisma nem vitat- hatja el, hogy az evolutionismus hypothesise elválasztha- tatlan a létért való küzdés és az alkalmasabb kiválása theoriáitól, ami pedig azt jelenti, hogy minden embernek, ha fenn akar maradni, vagy ha társadalmát fenn akarja tartani, igyekeznie kell, hogy erősebb legyen, vagy hogy