Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról
344 TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL. sabb létszervezet közös jegyeit hordja magában, úgy hogy a vallási eszme ezen különböző megnyilatkozásai tartalmilag nem különböznek egymástól. Az, amit Tolsztoj a Legfőbb Akarat céljai szolgálatáról és megvalósításáról mond, mint a vallási felfogás legmagasabb nyilvánulásáról, voltakép nem ellenkezhetik az ember mint erkölcsi lény öncéljaival, sem a család, állam, nemzet vagy emberiség közös aspira- dóival, különben kételkednünk kellene ezen Legfőbb Akarat észszerű és erkölcsi természetében. Kész bizonyságot szolgáltat különben erre maga Tol- sztoj, mikor szépen kifejti, hogy valamint az ember nem szabhatja meg mozgási irányát, hanem minden mozdulatot parancsoló kényszerűséggel tesz, úgy a tudomány és a bölcselem sem tűzi ki maga azt a célt, melynek irányában az igazságot kutatja, hanem követi azt az utat, melyet már a vallási meggyőződés tört az emberek elméjében, így követte Plato filozófiája is azt a pogány életnézletet, mely az egyén és az egyének társasága, az állam jóléte maximumának biztosítását ismerte feladatául, míg a középkor keresztény egyházi bölcselme ugyanezen pogány gondolattól vezérelve, kereste az üdvözülés módjait s csak az állam theokratikus kiépítésében ölelte föl magába a társadalom boldogítását. Ellenben Hegel, valamint Comte filozófiája már az élet állam-társadalom-vallási felfogásán alapul. Scho- penhauer és Hartmann pessimismusa pedig, szabadulni óhajtva a zsidó vallási hagyományoktól, önkéntelenül is a buddhismusba tévedt bele. így volt a filozófia mindig azon eszmék kutatási módszere, melyeket a vallási benyomás hagyott az emberiség gondolkodásában. Ugyanazért e theoriát alkalmazza Tolsztoj a positiv tudományokra is. Annyi tudomány van, a hány vallás. Minden vallásnak van bizonyos gondolatköre, melyet tanul- mányoz, és minden tudomány magán hordja bélyegét annak a vallásnak, melynek szempontjából kutatásai kiindulnak, így a renaissance korában fölujított és jelenleg keresztény cím alatt virágzó pogány tudomány, mindig azon föltételek vizsgálata volt, melyek mellett az ember legnagyobb jóllétét
