Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról

TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL.

339

mint mikor valaki úgy beszél a maga kedvelt nótájáról, mintha azt mindenki ismerné. A másik felfogás azéhoz hasonló, aki sem nem érti, sem nem szereti a zenét s nem tartja azt egyébnek haszontalan foglalkozásnál; végre a harmadik megfelel azok álláspontjának, kik ugyan nem sokat törődnek a zenével, de jónak látják azt a tánctanításra.

Mindez eltérések — mondja Tolsztoj — abban talál- ják magyarázatukat, hogy nem a zene lényegéből indulnak ki, hanem csak a meghatározó subjectiv álláspontjából. Épen így áll a dolog a hit tekintetében is. Az első értei- mezes a vallás eszméje helyett annak a hite szempontjából beszél, aki a vallásban hisz, a második annak a szempont- jából tekinti a kérdést, aki a vallásban nem hisz, a har- madik pedig azok szempontjából, akik minden vallásban egyaránt hisznek.

»De mi hát a hit ? — kérdi Tolsztoj —- mért hisznek az emberek abban, amiben hisznek? Mi a hit? Honnan eredt ?«

A felvilágosult osztályok többsége szerint eldöntött kérdés, hogy minden vallás lényeges eredete a természet erőinek megszemélyesítésében, istenítésében lelhető fel, mely- nek forrása ismét a természet megfoghatatlan jelenségeinek babonás félelme. Ha imitt-amott emelkedik is egy-egy hang, mint a Müller Miksáé, ki a vallásnak más értelmet és ere- detet tulajdonít: e hang elvész abban a majdnem egyér- telmíí elismerésben, hogy a vallás a babona és tudatlanság szüleménye.

Még nem rég is, a XIX. század kezdetén, a felvilágo- sultabb gondolkozók, ha visszautasították is a katholicismust, protestantismust és az orthodox hitet, mint a múlt század- beli encyclopedisták, de nem tagadták, hogy a vallás nél- külözhetetlen volt és marad mindnyájunk életében. Nem említve a deistákat, ·— mint Bernardin St. Pierre, Diderot és Housseau, — Voltaire emléket emelt az istenségnek, Eobespierre pedig ünnepet rendelt a legfőbb Lény tiszteletére. De ma már Comte Ágost frivol és felületes tanai után, a művelt tömeg is nagyrészt elfogadta, hogy a vallás