Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

V. S.: Tolsztoj a keresztény vallásról

TOLSZTOJ A KERESZTÉNY VALLÁSRÓL.

kitáló orosz írónak, a keresztény filozófia mélyelmójű gondolkozójának az a tulajdonsága, mely által névé- nek halhatatlanságot biztosított, az ó' mystikus elme- lyedése az igazság keresésébe s az a gyermeteg egyszerűség, melylyel a legmagasabb vallási és erkölcsi igazságokat fel- színre hozza. Minden műven átvonul az a fenkölt hang, mely Isten országának e földön való megvalósításából s a világnak a szeretet és az evangélium által való megváltásá- ból meríti legszebb inspirációit, s az őskeresztény asketismus szellemének legtisztább megnyilatkozásával példázza az erkölcsi megújhodás művét.

Tolsztoj háromféle értelmet tulajdonít a »vallás« szó- nak. Először, mely szerint a vallás Isten által az embereknek tett igazi kijelentés, honnan az Istennek az emberek által való tisztelete is ered. s ez az igazi hívők álláspontja; másodszor, hogy a vallás babonás tények láncolata, mihez képest az Isten tisztelete is merőben babonássá fajul, — így értelmezik a vallást általában a skeptikusok; és harmadszor az a jelentés, mely a vallásban csak a felvilágosult emberek által a nagy tömeg vigasztalására, leigázására és szenve- délyeik megfékezésére kigondolt rendszert mutatja elénk azok részéről, kik bár tanai iránt közönyösek, de azokat az emberiség kormányzására hasznos eszköznek vélik.

Kissé burleszk hasonlattal élve, most a nagy orosz író az első meghatározást azzal az állásponttal azonosítja,