Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Huszár Elemér: Kinevezheti-e a pápa saját utódját?

KINEVEZHETI-E A PÁPA SAJÁT UTÓDJÁT.

323

Ha tehát Krisztus a pápai utódlás módját maga meg nem határozta, úgy ez a jog — az egyház societas perfecta lévén — magát az egyházi hierarchiát illeti. Ki van zárva, hogy a pápát világi fejedelem nevezze ki s a hívek sem követelhetik maguknak a jogot, hogy a pápát ők válasz- szák, hanem a hierarchiára, illetőleg — miután a teljhata- lom a pápában összpontosul — a pápára van bízva a pápai utódlás módjának a szabályozása.

De a pápai teljhatalom semmiféle emberi tekintély, hanem csupán az isteni jog által lévén korlátolva, maguk az előbbeni pápák törvényei sem kötik az utódot úgy, hogy azokat meg ne változtathatná, sőt ha az egyház érdekében állónak találja, kötelessége azokat megváltoztatni. Hogy pedig mi áll az egyház érdekében, ki ítélhetne arról, ha nem épen a pápa, az egyházi teljhatalom letéteményese ? Isteni jog tehát a pápai szék betöltésének módjára vonat- kozólag nem létezvén, teljesen a pápára van bízva, hogy a pápai szék betöltésének módját az egyház érdekében miként óhajtja szabályozni, s tényleg a pápák sz. Pétertől III. Leóig a pápai szék betöltésének módját a szükséghez képest több- szőr megváltoztatták, amit, ha a betöltésnek egy bizonyos módja isteni jogon alapulna vagy egyedül felelne meg az egyház érdekeinek, nem tehettek volna.

Természetes, hogy az első századokban a pápai szék — a római püspökség — betöltésének módja nem külön- bözik más püspökségek betöltésétől. Hogy töltettek be tehát ez időben a püspökségek egyáltalán ?

Az apostolok életében, a Szentírás tanúsága szerint, maguk az apostolok neveztek ki püspököket; az apostolok halála után a püspököt a conprovincialis püspökök választ- ják a klérus és a nép közbenjöttével, akiknek, hogy úgy mondjam, »votum consultativum«-ok volt. Amiből koránt- sem következik, hogy akár a nép, akár a klérus a püspök- választásban való részvételét isteni jogon követelhetné. A püspökök kinevezése az egyházban mint societas per- fecta-ban természetszerűleg a legfőbb hatalom birtokosának, a pápának jogát képezi, aki ezen jog gyakorlásában, a körül-