Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 307 kan. (f 1274.), Adenulphe kan. (f 1289.), Gérard de Rheims, Prevostin kanc. a pár. egyet, és a Notre-Dame egyh. hitsz. (1193—1231.), Filip de Gréve, pár. hitsz. (-j1237 ־.), Róbert “de Sorbon, IX. Lajos kir. udv. papja; a pár. Sorbonne alapít. (1201 — 1274.) Petr, de Limoges (f 1306.) 1 XIV. század élén áll a franciáknál Joannes Gersonius (Jean Charlier 1363—1429.) »doctor christiannissimus et consolatorius«, Petrus Paludanus (de Palude, de la Palu) domonk. r., kés. jeruzs. patriarcha (j 1342. Thesaurus novus) Nicolaus Lyranus (de Lyra) Per. r. (f 1340.) postill. hagy hátra Frang. Mayron, fér. pár. tan. »doctor illuminatissimus et acutus« (f 1327. Quadragesimale és Sermones de Sanctis) Bertrand de la Tour, fér. kés. bib. tuskul. piisp. (f 1330. Ars dividendi themata, ars dilatandi ser- mones.), Guil. de Ráncé, döm. (homiliae devotae), Griadon de Marseille, döm. (Sermones super Epistolas dominicales), Petr. Oriol de Verberie, fer. r. aixi érs. (Serm. de temp.) 2 Jean de Paris (f 1346.); Jac. de Lausanne (f 1321 Serm. dominicales et festiv.), Armand de Bellevue (serm. de temp. et de Sanet.), Durand de Saintpourcin, Jean de Molendin, Sim. de Langres, Jean de Care ásson.1 * 3 A francia egyházi szónoklat az újkorban. Az újkorban a francia egyházi szónoklat történetében nagy hullámzást látunk. E nép, amelynek az egyházi szónoklat mezején a pálmát oda ítélik, átélte e téren a legnagyobb virágzás és a legmélyebb hanyatlás próbáit, amit részint a francia nemzeti géniusz saját- lagos jellegében, részint a külső viszonyokban, a nagy nemzeti katasztrófákban és irodalmi viszonyokban kell keresnünk. A XV. és XVI. században még zsenge csiráiban szunnyadoz az egyházi ékesszólás. Az újkor szelleme reakcionárius eszméket termett s a lobbanékony francia szellemet magával ragadta, előkészítve a leg- régibb katholikus nemzetet a nyugoti egyházszakadásra, a Galli- canismusra, mivel karöltve járt az egyházi szellem és szigorú fegyelem s ezzel ismét a lelkipásztorkodás és az egyházi szónok- lat hanyatlása. Aulikus szellemű, mindenre kész, szolgalelkű püspöki kara és lelkipásztorai idejében Franciaországban az egyházi szó- noklat sem virágozhatott.4 Mert a királyi hatalom, mely egykoron arra volt hivatva, hogy majdan az egyházi szónoklatot a leg- magasabbra fölemelje, ezen állapotokat csak arra használta fel, 1 Lecoy de la Marche i. m. chap. III. etc. Pelczar i. m. III. 107—109. s Aubertin. i. m. 343. s. köv. 3 Pelczar i. m. III. Dodatek. p. 419. * Nie. de Olemange. De corrupto Eccles. statu, cap. 17. 18. 19. 20.
