Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
308 DR. RÉZBÁNYA Y JÓZSEF. hogy az egyházat Franciaországban újabb békóba verje. E viszo- nyok között az egyházi szónoklat csak kevés művelőre talált, ezeken is meglátszik a humanisták behatása, pogány szerzőket idéznek, a mythologiára gyakorta hivatkoznak. Több eredetiség látszik a népies beszédekben. Azokban is éle, satyra, erkölcsi mondások, példák gyakorta szerepelnek. — Nem kedvezőbb Franciaországra s szónoklatára a következő XVI. század sem, amely meg súlyosabb megpróbáltatásokat mért a könnyüvérű nemzetre. Az u. n. reformáció és a vallási háború következtében I. Ferenc (f 1547.) idejében betolakodnak Franciaországba Luther és Kálvin tévelyei. A protestánsok, az ú. n. hugonották hatalmas pártfogóik támogatása s a királyi udvarnál gyakori kétszínű politika hatása alatt, nemcsak nagy forrongást idéznek elő s az országot valóságos lázban tartják, de nagy vérengzésekre is adnak alkalmat. De épen ez szüli a szent ligát, mely nemcsak a vérmezőn áll szemben a hugenottákkal, de a legnagyobb szóno- kokat is versenyre küldi a leginkább veszélyeztetett városokba. A XVI. században Franciaország egyházi szónoklata még alant áll. Salezi sz. Ferencen és Duperron bíboroson kívül, akik azonban szintén inkább a következő korszakba tartoznak, egyetlen egy- házi szónok sem magaslik ki. A klassikusok iránt való előszeretet jellemzi e korszak egyházi szónokait (képviselői e szellemnek Lefébre d’Estaples, Scaliger, Casaubon, Lipse, Estienne) nem- különben bombasticismus és floridacismus s valóságos egyveleg, a költők idézése stb. Jobbak a szent liga szónokai: Rose püspök Poncet (1586 ץ.), Jean Bücher, bár hitvitázó beszédeikben kissé túlélések. A XVII. század az, mely az egyházi szónoklat tekintetében Franciaországra legszerencsésebb volt. Nemcsak hogy sebei, melye- két az előző századok háborúi okoztak, begyógyultak, de az ország egyáltalán a virágzás magas fokára emelkedett s vezérszerepet játszott Európában. E korszakot XIV. és XV. Lajos korának szokták nevezni. Ezek közül különösen az első nemcsak népeken nyert fényes győzelmeivel árasztott fényt egész Franciaországra és a koronára, hanem örökké emlékezetessé tette nevét azon dicsőség is, mely az egyházi szónoklat felvirágzásával a frank egyház egéről egész Európára, sőt az egész művelt világra kisu- gárzik. Oly szellemek ragyogtak e korban a francia irodalom egén, mint Corneille, Racine, Bossuet, Bourdaloue, Fénelon, Mas- sillon. Nyelv és irodalom kifejlődött. Franciaország ekkor jutott dicsősége tetőpontjára s vezére lön a művelt Európának, egyik kezében a győzelmi babért, másikban elöl lobogtatva a tudomány és a szellemi felvilágosultság fáklyáját. S bár nem hiányoztak a fényes napnak sem foltjai, tagadhatatlan történeti tény, hogy e
