Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL, 261 és inkább a klassicitás jellegét viselik magokon, mig a latin egy- házatyáké és Íróké szent egyszerűséggel és kenettel tűnnek ki.1 Az egyházi szónoklat alakja ezen időben részint a szabad beszéd — sermo —, részint a szentirás szövegéhez alkalmazott bizalmas magyarázó beszéd — ομιλΰν, innét ομιλία — volt.2 Ókor. II. korszak. .4 nagy szentatyák kora (a IV. századtól a VII. század, patristikus korszakj. Ezen korszak a nagy szentatyákkal kezdődik, akiknek idején az egyházi szónoklat, miként a lelkipásztorkodás és 1 Hogy a latin atyák a görögök mögött jelentékenyen háttérbe szorultak, részint a nemzeti szellemből, részint a körülményekből magyarázható. A keleti szellem elevensége a görög atyák szónok- laténak bizonyos varázst kölcsönöz, a latin atyák géniuszának jobban megfelel az egyszerűbb beszéd. Továbbá, bár a görög nyelv már nem volt azon magaslaton, melyen Demosthenes, Aristoteles, Plato, Thukydides, Xenophon, Pindar, Sophokles idején állott, de még sem veszített annyit tekintélyéből s klassikus erejéből, mint a latin. Maga az újszövetségi szentírás is görögül volt írva, ami a szónok- latot nagyban könnyebbítette. De mennyit veszített a latin nyelv és irodalom már ezen időben ! Gondoljunk csak vissza ama viszon- tagságokra, amelyeknek a római birodalom a III. századtól kezdve még századokon át ki volt téve! Nem volt még meg a kész latin nyelv sem. Sokszor egészen képzetlen nép előtt kellett beszélniük, s így le kellett azoknak egyszerű nyelvezetéhez ereszkedniük. Továbbá a rómainak természetében, jellemében volt az egyszerűség. De saját latin (római) jellemökhöz mérten magok a latin atyák sem kívántak ragyogni, csak az egyszerű igazságot, -Krisztust, a Meg- feszítettet, akarták hirdetni. Az örök igazságok hirdetésével kívántak inkább maradandó érdemet szerezni, mintsem a tudós, föllengző szellemű görögökkel az ékesszólás hervadó babérjáért versenyre kelni. Ellenben a görög atyák, mint Aranyszájú sz. János, sz. Vazul, Nazianzi sz. Gergely hatalmas szónoki »vená«-t árulnak el. Görög- ország már ősidőtől székhelye volt a tudománynak és művészetnek. Mint ilyen, ha néha elborult vagy elhomályosult is, teljesen el nem veszítette e fényét soha. Szabadságát, oly mértékben mint Róma, Görögország oly hosszú időre nem veszítette el. S nyelvök ősi szép- ségében fönmaradt, s az egyházi görög nyelv idejükben készen állott. De ne gondoljuk, hogy a görög atyák e tekintetben mind oly magas- laton állottak mint pl. Chrysost., Naz. sz. Gergely, sz. Vazul stb. Kehrein i. m. 8. 1. 2 Schleiniger. Kirchl. Predigtamt. Freib. 1881. p. 17. n. 6. — Beyer. Das Wesen d. ehr. Pred. etc. Gotha. 1861.
