Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

258

DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

terjeszkednie a módra, a buzgalom fokára, amelylyel az egyház szolgái az Isten igéjét hirdették s az eredményre, amelyet az Isten igéjének hirdetésében, az Isten országa- nak gyarapodása tekintetében, idönkint elértek.

Tárgyalni fogjuk az egyházi szónoklat történetét a három világtörténelmi korszak szerint, három korszakban, az ó- (Krisztus Urunktól N. sz. Gergelyig), közép- (VII. sz. XV. sz.) és újkorban.

Könnyebb áttekintés végett azonban a tulajdonké- peni szentbeszéd kifejlődésének és történeti megállapodá- sának idejéig (újkor) négy korszakot szoktak megkülön- böztetni, u. m. (ókor) I. Krisztus Urunktól 325-ig, körül- belül a niceai zsinatig (apostoli atyák kora, apostoli kor);

II. (ókor) a IV. századtól a VII. századig, N. sz. Gergely koráig, patristikai korszak, (a nagy szentatyák kora); III. (középkor) a VII. századtól a XII. századig az állami vagy politikai és irodalmi átalakulás kora.; IV. (középkor II. korszaka) a scholasticismus és mysticizmus kora, vagyis mind az 0-, mind a középkorban ismét két korszakot külön- böztetünk meg. Ettől kezdve az egyházi szónoklat törté- netét minden egyes nemzet körében külön tárgyalandjuk, minthogy minden egyes nemzetnek és igy irodalmának és egyházi szónoklatának az újkorban megvan a maga tör- ténete.

I. Ókor. Első korszak.

Az ókori népeknél hasztalan keressük a nyomokat, amelyekből a későbbi, szoros érteményben vett szentbeszéd kifejlődhetett volna. Csupán a zsidóknál látjuk Mózes és a próféták könyveiből vett olvasmányban (a paraschában és haphtharában) a szentbeszédnek némi homályos előképét. Krisztus Urunk volt, aki a tulaj dankópeni szentbeszódet megalapította és meghonosította, aki egyszersmind utol- érhetetlen mestere is maradt az egyházi szónoklatnak. Beszédeinek anyagát jórészben az ószövetségi szentirásból vette, hogy onnét bizonyítsa be a zsidóknak messiási külde- tését. Beszédeiben az isteni ihlettel és égből eredő felvilágo-