Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
256 DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF. Mindezekből ismét következik, hogy a szónoklatra való kiképeztetés külön tanulmányt igényel, melynek már az iskolában kell kezdődnie. Azonban ily hosszú élet komoly tanulmányaira méltó tárgyat az iskolai oktatás maga még ki nem meríthet. Azért az egyházi szónoknak kiint az élet iskolájában kell magát tovább képeznie és tökéletesítenie. Azért gondoljon az egyházi szónok többször szent hivatására és elmélkedjék feladatáról, hogy t. i. ő eszköz az Ur kezében az Isten igéjének hirdetésére, forrás, amelyen át az Úr Lelke a hívekre kiárad, hogy őket felülről jövő malaszttal megtermékenyítse ; hogy neki szent feladatot kell végeznie, oly tisztet, melyet Isten apostolokra, prófétákra, szent férfiakra ruházott, sőt oly tisztet, melyet előtte maga az Isten egyszülött Fia viselt, aki neki egyszersmind példát adott e tiszt- nek helyes betöltésére. Hogy annál tisztábban és teljesebben álljon előtte hivatása, fontolja meg, minő nehézségekkel kell annak megküzdenie, aki fölveszi a harcot a testtel, az ördöggel, a világgal szemben. Forduljon őszinte szívvel, buzgó imában a Mindenhatóhoz, aki neki az igazi ékesszólás adományát megad- hatja.1 Egyéb segédeszközökről még alább bővebben lesz szó! 3. Lelkipásztori, vagy gyakorlati szempontból megki- vántatik, hogy az egyházi szónok ismerje a saját községét; kívánatos ez mind azon szempontból, mivel az Isten igé- jének üdvös és célszerű hirdetése bizonyos előismereteket, bizonyos előkészületet, intézkedéseket föltételez, mind azon szempontból, hogy ő maga könnyebben készülhessen és beszédét hallgatóinak igényeihez és szükségleteihez alkal- mazhassa. Ezen községi ismerete pedig legyen mind álta- lános, mind részletes, amely t. i. egyesekre és azoknak különleges viszonyaira is kiterjeszkedjék. Az előbbeni a község általános viszonyaira vonatkozik, tekintettel mind lelki, mind anyagi viszonyaira, vallási és erkölcsi állapo- taikra; az utóbbi egyesek külön lelki állapotára is kitér- terjeszkedik, mint amelyeket a hitszónoknak, mint lelki- pásztornak s lelki oktatónak, hogy tanítása egészen cél- szerű és megfelelő legyen, szintén tekintetbe kell vennie, úgymint különösen: a vallási tekintetben való tudatlan- ságot, hogy mennyire s hogyan van ki-ki oktatva, minő erkölcsi állapota stb., ami egyébként már jórészt a lelki1 Borrom. sz. Károly. Instruet, etc. i. m. 1. IY. c. 16. col. 78. 79. . .
