Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL. 251 esse nisi vir bonus, non potest ideoque non dicendi modo eximiam in eo facultatem, sed omnes animi virtutes exigi- mus.«1 Ha már így gondolkoztak a pogányok a világi ékesszólásról, mit mondjunk mi keresztények az Isten igéjének hirdetéséről ?2 A legjobb ékesszólás, amelylyel a pap a szószékre léphet, a papnak életszentsége. (L. Vieira. Bevez. beszéd.) Csodálatos, minő hatással van a hallgatóságra a szentéletű lelkipásztornak, hitszónoknak beszéde. Szent Efrémnek már arcából s szemeiből oly szelídség és szendeség sugárzott ki, hogy már maga a szent- nek látása könyekre fakasztotta szemlélőit s hallgatóit. — Arniensi Péter könyek között mondott beszéde, szent, elsanyargatott alakja, a clermonti zsinaton (1095. II. Orbán), oly leírhatatlan hatást gyakorolt a hallgatókra, melynek — mondhatjuk — századokra kiható eredménye lön: innét indultak ki a kereszteshadjáratok. — Aranyszájú sz. János életszentségének már oly hire volt, hogy már maga fellépése képes volt elnémítani, könyekre, vagy szent lelkesedésre bírni óriási hallgatóságát. — Szent Ágostont fellé- pásékor már általános bámulat, alattvalói tisztelet és ragaszkodás 1 Quintii. De instit. orator, libri XII. tóm. 1. Lipsiae 1829. p. 4. n. 9. Es Cic. »Oratorem virum bonum esse oportet λ És »Qualis cuiusque animi affectus est, talis est homo : qualis autem ipse homo est, talis eius est oratio orationi facta similia, factis vita.« Cic. Tuséul, disput. 5. c. 16. n. 47. — Seneca pedig: Hoc, quod audire vulgo soles, quod apud Graecos in proverbium cessit, talis hominibus oratio fuit, qualis vita. Sen. ep. 114. — Sőt még többet mond másutt Quintilian: »Neque enim tantum id dico, eum qui sit orator, virum bonum esse oportere, sed ne futurum quidem oratorem, nisi virum bonum.« Quint. Instit. Orat. 12. c. 1. a »Adjatok kitűnő erényü prédikátort — mond sz. Terézia — és több eredményt ér el, mint száz más.« — Az erényes élet hiányát a prédikátorban mi sem pótolhatja. — Ez kívántatik a prédikátor- tói tekintettel Istenre, akinek hírnöke és az emberek előtt való sze- mélyésítöje, felebarátaira, kiknek üdvét előmozdítani hivatása és tekintettel önmagára : hogy elmondhassa : Imitatores mei estote, sicut et ego Christi.« »Cuius vita despicitur, restat, ut eius praedicatio con- temnatur.« (S■ Greg. M. hom. 12. in evang. — S. Thom. Suppi. 9., 36.) — Amire vonatkozólag mondja sz. Jeromos : »Non confundant opera sermonem tuum, ne quum in Ecclesia loqueris, tacitus quilibet re- spondeat: cur ergo, quae dicit, ipse non facit ? . . . Delicatus magister est, qui pleno ventre de jejuniis disputat; accusare avaritiam et latro potest: sacerdotis Christi os et mens manusque concordent.« Ep. ad Nepot. 17*
