Hittudományi Folyóirat 13. (1902)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

252

DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

vette körül, csodálatos életszentségénél s még ennél is nagyobb tudományánál fogva. — Szent Alfonzot oly tisztelet vette körül, szent működésénél fogva, hogy maga már fellépése prédikáció volt: ha beszélt, a templomok visszhangzottak a hallgatók siral- maitól. — Chrysologus sz. Péter vonásaiban oly ihlet s a szent- ségnek oly élő kinyomata látszott, hogy nem egyszer hallgatói egészen elváltozva látták. — Borgias sz. Ferencz prédikálására olyanok is sírtak, akik oly távol állottak tőle, hogy nem hall- hatták, csak a szentnek arcát látták, s ez megragadta őket. — Szent Berndtnak, életszentsége hírének alapján, oly tekintélye volt, hogy Rómába hívták a lázadás elnyomására. Fellépett, beszélni kezdett, s az őrjöngő nép elnémult, a lázitó futva mene־ kült. (L. a példákat szerzőnél: Compend. Patrol. et Patrist. az egyes szentek életrajzánál.)

Az életszentségböl vagy jámborságból kifolyólag megkíván- tátik az egyházi szónokban az ima szelleme. »Az isteni bölcseség az, mely a némák ajkát megnyitja és a gyermek nyelvét ékes- szólóvá teszi«.1 Megfontolva, hogy mily szent és magasztos fela- dat az, melyre vállalkozik, kell, hogy a pap, mielőtt az Isten igéjét hirdeti, szent borzalommal eltelve, isteni segélyért folya- modjék és azzal fegyverkezzék fel. ־ Bensőséggel és állhatatosan kell hogy imádkozzék, hogy Isten segítségével mindig csak Istent keresse s ne a saját dicsőségét, még csak gondolatban se; hogy napról napra jobban felbuzduljon azon szent szándék- bán, hogy az Isten dicsőségét minél hathatósabban mozdítsa elő és híveinek üdvét biztosítsa, és végül hogy feladatát az ügy szentségéhez és a tisztség magasztos méltóságához mérten végez- hesse.2 Amaz órában — mond sz. Ágoston, — midőn a szónok beszélni fog, mielőtt ajkait megnyitná, imádkozzék különösen amaz órában, hogy képes legyen előadni, amit elsajátított. Mert sok függ attól, hogy kinek mit és hogyan mondunk. És ki teheti ezt meg más, mint Az, akinek kezében van nyelvünk és szivünk, és Akinek kezében van a hallgatóság szive ?3

b) Megkivántatik a hitszónok részéről a mély vallási meggyőződés általában és jelesül annak igazságára vonatkozó- lag, amit hirdet. Egész lelkülete kell, hogy hü tüköré legyen beszédének, hogy elmondhassa a legfőbb tanítóval és prófétával: »Doctrina mea non est mea, sed eius, qui misit me«.4 Az ón igém nem az enyém, nem a magam igéit

1 Bölcses. 10, 21.

a Car. Borrom. i. h. c. IV. p. 21.

3 Sz. Ágost, de doctr. christ. 1. IV. c. 15. col. 78.

4 Ján. 7, 16.