Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
Beszéljünk kissé behatóbban az utóbbiról. Az alapvető hit- tanok egyebek közt ú. n. történeti csodákat is (miracula moralia) szoktak fölsorolni, a kér. vallás isteni eredetének bizonyítására, melyek közül kettő: a kér. vallás csodálatos elterjedése és a vértanúk csodálatos állhatatossága, az egy- háztörténet első periódusába való; a másik kettőt: az egyház csodálatos fönmaradását és csodálatos hatását, gyümöl- cselt az egyháztörténet összes időszakán át lehet és kell is érvényesíteni. Csodás hatását az erkölcsök átalakítására, a családra, az állami életre, törvényhozásra, a társadalomra, a nemzetgazdasági viszonyokra, a kultúrára, tudomány-, iro- dalomra és művészetre. Gondoljunk csak arra, mikép alaki- tóttá át a római császárságot kér. császársággá, mikép szelidi- tette meg a népvándorlás félvad nemzeteit, hogyan teremtett a középkorban kér. államot (a kér. népek testvériségét) és kér. társadalmat, kér. humanitást, virágzó kér. kultúrát, iskolaügyet, tudományt, irodalmat, művészetet stb. Érvé- nyesi teni kell ezt a gyönyörű apológiát. Negyedik haszna, hogy mint a történet általában, az egyháztörténet is magistra vitae. A múltban keresendők a jelennek okai, a múltban található a jelen állapotok magya- rázata, csak a történetből értheti meg jól a tanuló a mai kor hibáit, bajait, sebeit. Épen azért az új és a legújabb korra kell fektetni a fösúlyt. Korunk bajainak gyökere az újkor elején, a vallási forradalomban, a protestantismusban keresendő. Azért helytelen a tananyag fölosztása a két sze- meszterre, ha az első félévben csak VII. Gergelyig végezik az egyháztörténetet, sokkal helyesebb az, ha VIII. Bonifácig végzik. A középkor utolsó időszaka 1303—1517. már a hanyatlás, a bomlás kora, a reformáció praeludiuma, azért logikailag is helyesebb az utóbbi beosztás. ■—· A történet az élet mestere, élesíti a gyakorlati észt, sokat tanul belőle az életre, megtudja a tanuló, mik voltak a szomorú korsza- kok bajainak okai, megtudja, minek volt köszönhető ismét a helyzet javulása, melyek voltak az orvoslás útjai és esz- közei, s mindezt per analogiam a jelenre alkalmazhatja; de ne szoktassa a tanár ahhoz, hogy magáról elhitesse, hogy 14 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 209 Hittudományi Folyóirat. 1902.
