Hittudományi Folyóirat 13. (1902)
Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelő-intézet reformált tanterve
164 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. elvek megvalósítására is törekedtek a gyakorlati életben, ami ismét hatáskörük, energiájuk, gyakorlati életbeli tapin- tatuk, környezetük stb. különfélesége szerint különféle fok- bán sikerült. A Csanádi papnevelő-intézetnek jelentékeny mértékben sikerült már is megközelíteni a kitűzött ideált. Épen arról akarok beszámolni, hogy mennyiben sikerült megvalósítani a fentemlített elveket, mennyi és mi történt e tekintetben nálunk 1890, illetve 1895 óta, a különféle illetékes tényezők szerencsés egyetértése és közreműködése mellett, máig? Teszem pedig ezt azért, mert azt hiszem, hogy tanulságos dolgot ismertetek, amely érdekelni fogja e folyóirat olvasóit, főkép azokat, akik a papnevelő-intézetek reformjának mozgalmait, ismerve annak nagy fontosságát, figyelemmel kisérik. Mielőtt azonban tulajdonképeni tárgyamra térnék át, helyén valónak tartok egy kis rövid történeti visszapillan- tást. Tudvalevő dolog, hogy a Csanádi egyházmegye leg- tovább volt török hódoltság alatt. A XVII. századbeli vissza- hódító török h^porúk befejezését képező karlovici béke 1699-ben az eg^mázmegye túlnyomó nagy részét, a Maros- Tisza-Duna közét, az ú. n. temesi bánságot még a török kezén hagyja, míg az 1716—17. török háború és a passzaro- vici béke 1718-ban ezt is vissza nem szerzé. Öt év múlva, 1723-ban restaurálták az egyházmegyét, de saját papnevelő- intézete nem volt 1806-ig, tehát majdnem száz évig. Ez idő alatt a megye papnövendékei idegen szemináriumokban nevelkedtek, kettő a nagyszombatiban, egy a nyitraiban, öt a bécsi papnevelő-intézetben (összesen 8 növendék). 1780-ban, mikor II. József a generál-szemináriumok rend- szerét behozta, számuk 12-re emelkedett és a budai, majd. a zágrábi kerületi papnevelő-intézetbe rendeltettek. Miután ez a rendszer 1790-ben megbukott, növendékeink újra szót- szórattak s a pozsonyi, a n.-szombati, de legnagyobb részt az egri szemináriumban nevelkedtek. A nagynevű Kőszeghy László püspöké az érdem, hogy a megyének saját papnevelő-intézetet szerzett. Alapos fel- terjesztésében, 1799-ben kimutatta a kir. helytartótanácsnak